18. október, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben:

   A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!” Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?”

   Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

                                               Máté Evangéliuma 22, 15-21

   Jézus átlátta az emberi gondolkodás szövevényes buktatóit. A farizeusok a mai kor emberére emlékeztetnek, amikor azok feltételeket ébresztenek Istennel szemben. Vizsgáztatni akarják Istent, hogy mutassa meg nekik, mennyire leleményes, mennyire alkalmazkodó. Ez az alkalmazkodó jellem nem Istenről szól, hanem inkább rólunk. Mi mindig jól tudunk alkalmazkodni. Ha valaki kellemetlen számunkra, akkor nincs bátorságunk megmondani azt a szemében, hanem inkább a háta mögött beszélünk, sőt elmehetünk addig a pontig is, hogy a farizeusokhoz hasonlóan kelepcét akarunk állítani a másiknak. Nem azt mondjuk el, amit vele kapcsolatosan érzünk, vagy gondolunk, hanem mézes mázas szavakkal próbáljuk magunkhoz édesgetni, és nem vesszük észre, hogy ezzel nemcsak őt, hanem önmagunkat is becsapjuk. Nagyot mosolyogtam, amikor egy paptestvérünk egy személynek ki merte mondani, hogy: egyen meg a medve. Talán bántónak tartjuk ezt a kijelentést, de szépen kifejezi azt, hogy nem ért egyet a másikkal, nem akar neki hízelegni, mert egy percig sem segít ezzel rajta.

   Jézus korában is sok párt működött. Ezek a pártok mindig viaskodtak egymással, főleg ha a saját érdekük forgott kockán. Amikor egy közös ellenséget találtak, akkor a rosszban összefogtak.

   Amikor Jézus ellen összefogtak, akkor a különböző pártok mind kiegyeztek. Érdekes, hogy amikor a rossz érdekében kell összefogni, akkor ma is azt tapasztaljuk, hogy ez könnyebben működik. Egy jó cél érdekében azonban kevesen mozdulnak el saját érdekeiktől. A jóért harcolni kell. A rossz gyakran önmagát generálja, nincs szüksége komoly hozzáállásra, gondolkodásra.

   A kereszrény ember két országnak az állampolgára. Úgy kell itt a Földön éljen, hogy Kriszturól tegyen tanúságot mindenkinek minden helyzetben. Bár két országnak vagyunk az állampolgárai, de nem fordíthatjuk egyiket sem a másik ellen, vagy róvására. Amikor a társadalomban nyilvánvaló, hogy a keresztény értékeinket éri támadás, akkor nem hallgathatunk, hallatni kell szavunkat. A közömbösség gyakran nagyobb mulasztást jelent, mint az aktív elvilágiasodás. A keresztény életében a kettős állampolgársághoz tartozó kötelességek nem ütköznek össze, hanem egymást kiegészítik, egymás javára igyekszenek. Nincs kétfajta maszkja, egy hétköznapi, és egy hivatalos. Ugyanazzal a maszkkal jár templomba, amelyet a hétköznapi életben használ. Ugyanaz a maszk jó a templomban is és az utcán is.

   Keresztény életünk rákfenéi a képmutatás és a kettős élet. Ha ezektől meg tudunk szabadulni, akkor sokkal boldogabban, érthetőbb módon tudunk gondolkodni és élni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…