Abban az időben Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival.
Amikor a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!”
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: »A mennyből volt«, azt fogja felelni: »Hát akkor miért nem hittetek neki?« Mondjuk talán azt, hogy »Az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt.
Végül is ezt válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Márk Evangéliuma 11, 27-33
Az életben is vannak olyan helyzetek amikor jobb, hogyha nem reagálunk a fogas kérdésekre.
Jézus gyakran használta azt a módszert, hogy kérdésre kérdéssel válaszol. Ezzel a módszerrel könnyen kivédhette a neki készített csapdát. Ezek a általában mesterségesen megfogalmazott becsapós kérdések voltak.
Olyan kérdések, amelyekre válaszolva sehogy sem jöhetett volna ki jól. Az írástudók és a farizeusok Jézus hatalmát kérdőjelezték meg. Szerintük önmagát hatalmazta fel arra, hogy csodákat mímeljen és törvényeket szegjen meg.
Jézus azért sem fedi fel hatalmának eredetét, mert tudja, hogy szinte fölösleges ennek a feltárása, firtatása egy olyan csoportnak, amely eleve elhatárolódik tőle.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom