Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.
János Evangéliuma 14,15-21
Jézus átérzi az apostolok árvaságát, hiszen már készül az Atyához. Amikor messzi útra indulunk, akkor elbúcsúzunk a számunkra kedves személyektől, és biztosítjuk őket arról, hogy majd viszontlátnak minket.
Jézus hiányában az egyház nem marad magára, hanem megkapja a Szentlelket, a Vígasztalót. Aquinói Szent Tamás szerint az új törvény a Szentlélek kegyelme, amely nem egy újabb törvény, hanem az Istentől ajándékba kapott új belső lelkület, amelyet a Szentlélek közvetít.
Az ajándék példa lesz, mégis mindig ajándék marad. A keresztség ajándék, de a keresztény csak úgy lesz önmaga, ha együtt él és együtt cselekszik az ajándékkal. Krisztus húsvéti ajándéka a Szentlélek, aki tovább élteti, és az evangélium szellemében növeli az Egyházat. Az Egyház csakis az ő irányítása alatt tud fennmaradni és helyesen működni. Krisztus nem egy jól működő szervezetet, alapítványt hagyott ránk, hanem a belső életének a titkát, amelyet újra fel kell fedeznünk, és hatására kell élnünk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom