Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.
A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.
Márk Evangéliuma 16,15-18
A jeruzsálemi keresztényüldözés idején Saul még mindig dühtől lihegve halálra kereste az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, és arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához. Az volt a szándéka, hogy elfogja és Jeruzsálembe viszi azokat a férfiakat és nőket, akikről kideríti, hogy az új hit követői.
Már közel járt Damaszkuszhoz, amikor egyszerre mennyei fény vette körül. A földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”
A hang folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Állj fel, menj be a városba! Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
Az útitársak ijedtükben némán álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig fölkelt a földről, kinyitotta a szemét, de semmit sem látott. Kézen fogva vezették be Damaszkuszba. Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány. Látomásban így szólt hozzá az Úr: „Ananiás!”
„Itt vagyok, Uram!” – felelte.
Az Úr pedig folytatta: „Menj az Egyenes-utcába! Keresd meg Júdás házában a tarzusi Sault! Nézd, éppen imádkozik!”
Ugyanekkor Saulnak is látomása volt: Ananiást látta, ahogy belép őhozzá, és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását.
Ananiás ekkor így tiltakozott az Úr előtt: „Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyi gonoszságot követett el Jeruzsálemben szentjeid ellen. Felhatalmazása van a főpapoktól, hogy itt is elfogjon mindenkit, aki segítségül hívja nevedet.”
Az Úr ezt válaszolta neki: „Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy hirdesse nevemet a pogányoknak, a királyoknak és a választott nép fiainak. Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie.”
Ananiás elment. Belépett a házba, rátette kezét Saulra, és így beszélt hozzá: „Saul testvér! Urunk, Jézus, aki megjelent neked idejövet az úton, ő küldött ide engem, hogy visszanyerd látásodat, és eltelj a Szentlélekkel.”
Hirtelen mintha valami hályogféle hullott volna le a szeméről. Visszanyerte látását. Megkeresztelkedett, majd ételt vett magához, és erőre kapott. Néhány napig a damaszkuszi tanítványok között maradt, aztán hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.
Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva mondták: „Nemde ez az, aki Jeruzsálemben is vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják, és ide is azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?”
Saul pedig egyre nagyobb erővel lépett föl, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Krisztus.
Apostolok Cselekedetei 9, 1-22
Szent Pált úgy szoktuk emlegetni, mint a nemzetek apostolát. Megtérésének története minket is magával ragad és egyben minket is állandó megtérésre ösztönöz. Saul azt gondolta, hogy a keresztények üldözésével népének és Istennek tesz szolgálatot. Lelki vakságát testi vakság követte. Ennek a hatására ébredt rá, hogy eddig lelki vakságban élt. A kereszténységben nem ismerte fel Izrael új közösségét, valamilyen szektának, mozgalomnak tartotta őket. A vakság megtanította őt egy újabb látásmódra. Ami korábban látszólag ellenségesnek tűnt, most már barátságos és elfogadhatóvá vált számára. Neki is meg kellett ütköznie a keresztény közösség előítéleteivel. Ez a gyanú bár megalapozott volt, megnehezítette beilleszkedését az új közösségbe.
Az ő esete minket is arra tanít, hogy hagyjunk fel vélt vagy vétlen gyanúsítgatásainkkal, és legyünk nyitottak az újabb tagok befogadására.
Mivel Isten nem személyválogató, mindenkinek megadja az esélyt arra, hogy szent népéhez csatlakozhasson.
Saul hitt a kinyilatkoztatásnak, és ezért képes volt a megtérésre. Mi is nyitott szívvel kell járjunk az élet útján, hogy meghallgassuk Isten nekünk szóló üzenetét, és megszabaduljunk előítéleteink, gyanúsítgatásaink vakságától.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom