14. szeptember, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van.

   Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.

   Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.

                                János Evangéliuma 3, 13-17

   Ez a szakasz a Nikodémussal folytatott beszélgetésnek egyik jól elkülöníthető része. Az üdvösség elnyeréséhez szükséges hitről szól, amely kapcsolatban áll a keresztre feszített Emberfiával. A kereszt a botrány jele volt. Sokakat még a mai napig is a kínzásra, az emberi kegyetlenségre emlékeztet. Krisztus keresztrefeszítése után a kereszt a győzelem, a remény jele lett. A mennyei ismeretek egyetlen forrása Jézus. Jézus fenntartja magának az üdvösségre vonatkozó ismeretek közlését, tisztázását. Valóban senki sem tért vissza onnan felülről, hogy elmondja nekünk mit látott, tapasztalt. Csak Krisztus tudott érdemlegesen a mennyei dolgokról beszélni. Nikodémus nehezen értette meg az újjászületésnek ezt az újszerű megközelítését. Jézus Isten egyszülött Fia, aki megvalósítja az eszkatológiát.

   Az üdvösség egyedüli letéteményese Krisztus, ezért senki sem tarthat igényt az üdvösség szerzésére. Ugyannakkor kihangsúlyozza az üdvösség egyetemességét azáltal, hogy áthelyezi az ítéletről a hangsúlyt az üdvösségre. Olyan fontos fogalmakat tisztáz, mint a mennyei dolgok ismeretét, az üdvösség letéteményesét és a kereszt új teológiáját.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…