10. augusztus, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz:

   „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”

                                                          János Evangéliuma 12, 24-26

   Az egymagában maradt mag jelképezheti az Egyházból kilépő embereket, de ugyanakkor Jézust is, aki a szenvedéseiben, kiszolgáltatottságában egyedül maradt. Az evangélium a krisztusi élet elkötelező voltát akarja kihangsúlyozni. Nem az élet gyűlöletétről beszél, hanem az életnél is fontosabb, azaz más dimenziójú életről. Szent Pál a korintusiakhoz írt levelében utal arra, hogy mindennél a legfontosabb a szeretet, illetve Jézus Krisztus személyéhez mérten mindent szemétnek talál (Fil 3, 8). Jézus tanítványainak szól a példabeszéd, akik egyedül nem hozhatnak biztos termést. Csak a közösség segítségével, a közösség előnyeit élvezve tudnak előrehaladni az evangélium terjesztésében. Egyedül kevésre vagyunk képesek, a közösség támogatása által azonban olyan lelkiforrásokra tehetünk szert, amelyek segítenek abban, hogy önmagunkat is túlszárnyaljuk. A közösség hiánya nélkül a hívő ember nagyobb kihívásoknak teszi ki magát, és nehezebben tud boldogulni.

   Krisztus irgalmas szeretete megadja a közösség által a háborgó szív békéjét. Ugyanakkor olyan lelki háttérforrást jelent, amelyet senki mástól nem tudunk megszerezni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…