Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”
Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér!
Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
János Evangéliuma 6, 51-58
Az eukarisztiában Jézus szentségileg van jelen. Sokan túlzásba vitték Jézus valóságos jelenlétének a milyenségét. Ezek Berengárhoz hasonlóan azt mondták hogy a szentmisében a pap valóságosan meg érinti és megtöri, a hívek fogai pedig valóságosan megrágják.
A hagyomány ezzel ellentétben azt tanúsítja, hogy Jézus szentségileg van jelen, amelyet a kenyér és a bor jele közvetít. Ugyanezt fejezi ki Aquinói Szent Tamás aki a kenyér és a bor színe alatt „lényeg szerint” jelen levő Krisztusról beszél.
Krisztus bár elrejtve, de mégis igazán jelen van. Jézus egyedülálló módon van jelen az eucharisztiában, ezért lehet eukarisztikus jelenlétről beszélni.
A valóságos jelenlétnek a túlzásba vétele miatt érdeklődnek a zsidók Jézus jelenlétének hogyanjáról. Nem értik, hogy hogyan lehetséges egy élő személynek a jelenléte a kenyérben. Pontosan ezért kell ismételten tisztázni Jézus eucharisztikus, valóságos jelenlétének a helyes módját.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom