> Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él - Imalánc.ro
 
6. május, 2022Igehirdetések Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték.

Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne.

Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él.

Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

János Evangéliuma 6,52-59

Jézus sajátos tanításával zavarba hozta a kafarnaumi híveket. Olyan új tanítást fejtett ki számukra, amelyet nem értettek meg. Számukra nem volt világos, hogy hogyan tudja valaki a testét eledelül adni a benne hívőknek.

Ugyanakkor ehhez a táplálkozáshoz köti az örök életet. Olyan szoros kapcsolatot hoz létre Jézussal a testének a vétele, amely hasonlít az Atyával való kapcsolatához. Amikor szentáldozáshoz járulunk akkor nem kevesebbet, mint Jézust kapjuk meg ajándékba. Jézus lelkünk épségéről is akar gondoskodni.

Egy elhidegült világot csakis egy mélyen szerető szív, egy mindenkiért lángoló szív tud felmelegíteni, szeretővé tenni. Jézus ismét megerősíti, hogy az Ő teste nem a mannához hasonlít, amely egy azonnali problémára volt egy átmeneti segítség. Az Ő teste nem egy átmeneti valóság, nem pótlék, hanem valóságos élet bennünk. Számunkra lelki eledel, amely az isteni erényeket rejti magában.

Nem mi alakítjuk magunkévá azt, hanem Ő alakítja át a szívünket szeretettől lángoló szívekké. Krisztus szeretetének jele, hogy velünk akart lenni, és földi vándorlásunk társa lett.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom