23. április, 2021Igehirdetések Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték.

   Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne.

   Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él.

   Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

                                           János Evangéliuma 6, 52-59

   A kafarnaumi zsinagógában kialakult vita jelzi, hogy valami különlegeset hallottak Jézusról és a testéről. Nem tudták szűkös emberi gondolkodással megérteni, hogyan adhatja Jézus saját testét a világ életéért. A testnek sajátos bibliai teológiája van. A test nemcsak az emberi szervezetet jelenti, hanem a teljes személyt. Egy olyan személyről van szó, amely másokért létezik. A test egyfelől határ, amely másoktól elkülönít minket, a test másfelől híd, amely összeköt másokkal. Általa osztozunk a teremtés anyagában. A feltámadás azt jelenti, hogy a test megszűnik határ lenni. Feltámadott állapotban lenni egyenlő azzal, hogy közölhetőek, nyitottak vagyunk a másikra.

   De hogyan lehetséges Krisztus jelenléte az élő kenyérben? Amikor áldozunk, akkor nem húst és vért eszünk, mint a kannibálok szoktak, hanem az átváltoztatott ostyában jelenlevő Krisztus testéből és véréből részesülünk. Jézus teste nem ad hozzá valamit a kenyérhez, hanem egy más létvalóságba emeli, természetfelettivé alakítja azt. Amikor táplálkozunk anyagi dolgokat veszünk be testünkbe, és azok szerves anyaggá változnak, valami hasonló történik Jézus testével is. Egy más létrendbe emeli a kenyér és a bor lényegeit, átváltoztatja azokat.

   Nem is egyezményesen elfogadott jelentés változat. Nem úgy tekintünk Jézus testére, mint a nemezeti zászlóra szoktak, amely ugyanabból az anyagból, vászonból van, amelyből készítették, de mivel egy ország jelképe, ezért tisztelgünk előtte. Itt sokkal több történik, nem a jelentése változik meg a felajánlott anyagoknak, hanem a lényegüket érintő változás megy végbe. Az eukarisztia túllépi funkcionális jellegét, pontosan ezért nehéz ma a sikerorientált, haszonelvű világban elfogadni mélységét, természetfeletti lényegét. Nem a valóságtól üt el, hanem pontosan a valóságba vezet be. Tehát a kenyeret és a bort nem mi értelmezzük át, hanem a hívek imája által Krisztus cselekszik és hoz létre újat, ergo jelenléte megmarad. Az örökmécses jelzi, hogy a templom sosem üres, hanem Krisztus mindig jelen van, megközelíthető.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…