A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
„Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.
Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők.”
Márk Evangéliuma 10, 28-31
Valamilyen módon minket is foglalkoztatnak azok a kérdések amelyek a jövőnk biztonságára vonatkoznak.
Vajon még időszerű-e Krisztusnak a követése? Milyen konkrét garanciákat kapunk a teljes lemondásunk fejébe?
Lehet egyáltalán garanciákat követelni, anélkül hogy ne csorbulna a hivatás önzetlensége, feltétel nélkülisége?
Mivel emberek vagyunk minket is foglalkoztat a Krisztus követéséért járó jutalom, kielégítés. Léteznek-e olyan élő krisztusi közösségek, amelyek hatékonyan pótolják a krisztuskövetők család utáni legmélyebb természetes vágyát? Ezeknek a közösségeknek a kialakítása időt és sok energiát igényelnek. Hiszen elsősorban Krisztus köré kell felépüljenek, működjenek.
Jézus a válaszában egy másfajta családi közösséget ígér meg követőinek. Olyan közösséget, amely Krisztus köré épül, és nem a családi kötelékek, rokoni szálak határozzák meg, hanem a közös hit, a közös ima, a közös cél. Ez a közösség jelentené a legszebb jutalmat a tanítványok számára.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom