21. november, 2021Igehirdetések Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt:

„Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.”

Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”


János Evangéliuma 18, 33b-37

      Jézus azért hagyta el az atyai ház biztonságát, hogy a Földre elhozza az Isten országát. Ezáltal kitette magát az emberi gyarlóság, gyengeség veszélyének. A kenyérszaporítás csodája után a nép királlyá akarta koronázni Őt (Jn 6, 16). Jézus azonban elutasította a politikai Messiás címet. Elsősorban a nép szívét akarta megnyerni Isten országának és nem politikai, nemzeti ambicíóit. Prohászka Ottokár püspök szerint Isten országa, az Isten gondolatai szerint alakított élet.

      Élet egy hatalmas király, akinek akkora birodalma volt, hogy a Nap soha sem nyugodott le rajta. Hadserege élén lovagolva falvakat és városokat hódított meg. öregségében a következő aggasztó gondolatok foglalkoztatták: mi lesz hatalmas birodalmával amikor meg fog halni? Hogyan fogja fia megvédeni magát ellenségeinek a hatalmától?

      Magához hívatta fiát, és elmondta neki aggodalmának okát. Megkérte, hogy menjen el az ország völgyeibe, pusztáiba, városaiba és emeljen hatalmas várakat, hogy lovaglásnyi járásra legyen számára egy-egy védőbástya, ha menekülőre kell fogja.

      Az ifjú herceg elindult és sok munkával, anyagi befektetéssel megerősítette apja birodalmát, várakkal körbesáncolta. Amikor hosszú évek elteltével hazament, akkor a király szomorúan fogadta, mert nem ezért küldte el fiát. Hiszen a várak, amelyeket épített nem jelentettek biztos menedéket veszély idején, hiszen azokat valakinek meg kellett védenie. Azt mondta neki: - Neked a becsületes és jó emberek szívében kell menedéket építened. Csak ahol őszinte barátod van, ott találhatsz fedelet. A herceget elszomorította apja hűvös fogadtatása, de újra útnak indult, nem a pusztákon, a vad erdőségeken át, hanem a birodalomban élő emberek közé, hogy biztos menedéket építsen szívükben.

      Jézus sem akart egy földi birodalmat magának, hanem az emberi szíveket akarta megnyerni Isten országa ügyének. Ez sokkal nehezebb feladat, mint hadsereget szervezni, várakat építeni, háborúkban győzni. Azt szerette volna, hogy a mennyország leköltözzön a földre.

      Sokan nem szeretik Krisztus szenvedő arcát szemlélni a kereszten. A tövissel való megkoronázásának van egy szimbolikus jelentése is: a tövisek Ádám átkának szimbólumai voltak. Jézus a szenvedéseivel Ádám átkát is vállalta érettünk.

      Ellenségei egy vallásos ügyből politikai pert formáltak. Pilátus előtt nem a káromkodás, az istenség megvallása a vád, hanem a politikai hatalom megszerzése. Pilátusnak félnie kellett, mert barátjának Sejanusnak köszönhette, hogy helytartó lett. Sejanus nem elégedett meg a helytartósággal, hanem császár szeretett volna lenni, ezért összeesküvést szervezett Tibérius császár ellen. A felkelést leverték, és alaposan átvizsgálták Sejanus közvetlen kapcsolatait. Így került Pilátus a messzi Izraelbe, távol a császár udvarától. Nem engedhette meg magának, hogy olyan hírek terjedjenek el a császári udvarban, hogy egy olyan személyt mentett fel a büntetés alól, aki császárnak akarta magát kikiáltani. Pilátus saját félelmeinek, és gyenge jellemének lett az áldozata.

      Krisztus a kereszten valóban királlyá lett koronázva, de nem értékes fémből, ékszerekből készített koronával, hanem a tövisekből készített töviskoronával. Az élet nem csak ünneplés, siker, hanem néha gyász és szenvedés, ezért nem tartjuk helytelennek a kereszten függő Krisztus ábrázolását. 

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…