A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van:
Angyalainak megparancsolta:
A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!”
Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.
Máté Evangéliuma 4,1-11
Jézust a sátán komoly döntések elé állítja. De mi az ami Jézus döntését meghatározza? Milyen elvekhez, milyen végső instanciához igazodik Jézus? Jézus a csendben fedezi fel Isten válaszát az ördög kísértéseire, és elmélkedik a szentírás szavain, amelyben a prófétákon keresztül Isten megérteti Vele akaratát.
Jézusnak döntenie kell, hogy hatalmas, sikeres vagy pusztító angyal lesz. Érzi a késztetést, hogy egy olyan Messiás legyen amelyet az emberek többsége elvár. A csendben elmélkedve Jézus felfedezi a hamisságot, a rosszaságot. Ha a hatalmat választja, akkor másokat kell alárendeljen, függő viszonyba kell helyezzen. Ha uralkodó népet akar, akkor más népeket le kell igázzon, rabszolgasorsba vessen.
Ezzel szemben Isten azt akarja, hogy minden nép testvér legyen, hogy egymás szolgálatában valósítsák meg magukat. Izajást és a prófétákat olvasva Jézus megérti, hogy egy csendes, alázatos, szolgáló Messiás kell legyen, aki képes életet adni és képes szenvedni embertársaiért. Isten azt akarja, hogy a Messiás mindenkinek a szolgálója legyen.
Az önzés az alapja és oka minden rossznak, hiszen engedetlenségre biztat és arra késztet, hogy másokat rabszolgasorba taszítsunk, megszilárduljunk az igazságtalanok hatalmában, az embertelen struktúrákban. Az önzés bűn, mert Isten fiait támadja azzal, hogy romba dönti életüket.
Jézus minden kísértésre a szentírás szavaival válaszol. A szentírás nem egy fundamentalista íromány, hanem Isten szava és aki elmélkedve olvassa az mindig megtalálja a helyes összefüggéseket, és magyarázatokat. Egy fundamentalista könnyen elcsúszik a szentírás értelmezésében, mert mindent a saját elképzelése szerint magyaráz, értelmez. Nekünk is ügyelnünk kell, hogy amikor a szentírást olvassuk akkor elcsendesedve, Isten akaratát keresve tegyük. Csak a böjtbe és az imában elmélyülve tudjuk kivédeni a becsvágy, a hatalomvágy és a bírvágy kísértéseit.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom