Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.
Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Máté Evangéliuma 7, 24-29
Nem elég az üdvösséghez az elméleti tudás. Jézus kifejezetten tanítja, hogy az üdvösség eléréséhez személyes kapcsolatunk kell legyen Istennel. Szükséghelyzetben még a magukat ateistának tartott emberek is Istenhez fohászkodnak. Zuhanó repülőben kevés az ateista – szokták mondani jogosan.
Jézus azonban nem felszínes kapcsolatokra kíváncsi. Azt akarja, hogy Szent István királyhoz hasonlóan életünket sziklára, azaz rá építsük. A záporok, áramlatok, süvítő szelek lehetnek a kísértések szimbólumai is. Isten nem kimél meg senkit a kísértésektől, de megadja a szükséges erőt a legyőzésükhöz. A remeték, sivatagi atyák azért mentek ki a pusztába, hogy ott megküzdejenek a démonokkal. A pusztáról azt tartották, hogy a gonosz lelkek otthona. Szent Antal apát és társai a sivatagban érték el a tisztasság és a tökéletesség legnagyobb fokát. Mindig szemük előtt tartották, hogy ebben a lelki harcban nincsenek egyedül. A gonosz kísértésein keresztül edződtek meg. Állapotuk hasonlít ahhoz a pálmafához, amelyet egy ember el akart pusztítani. A koronájára egy hatalmas követ helyezet azzal a szándékkal, hogy elpusztítsa. A pálma azonban nem hagyta magát, hanem gyökereit mélyre eresztette, törzsét megkeményítette, hatalmas koronát növesztett. A pálma nem pusztult el a nyomás alatt, hanem megerősödött. Pontosan ezt a szerepet töltik be a kísértések.
Jézussal minden kísértést le tudunk győzni. Ezek nélkül nincs lelkileg haladás. A nagy remeték saját bőrükön tapaszatalták meg ezt. Azért volt szükséges, mert megmutatta saját gyengeségüket, és szorosabban kapcsolta össze őket Krisztussal. A kísértések lettek a lelki élet iskolái.
Naponta ezernél több kísértés érhet. A lelki ellenségünk jól tudja, melyek a gyenge pontjaink, hol vagyunk a legsebezhetőbbek. Jézus azonban velünk van, és ha elestünk újra felkelhetünk. A kísértések lehetőséget nyújtanak számunkra arra, hogy Istenhez közelebb kerülhessünk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda