Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel:
„Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz:
»Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.«
Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?”
A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Márk Evangéliuma 12, 35-37
Jézus beszédében a „Messiás Dávid Fia” kifejezés hiányosságaira akarja felhívni a figyelmet.
A 110-es zsoltárt idézi, amelyben a szerző, azaz Dávid király önmagát nevezi Isten Fiának.
A Messiás, tehát nem Dávid fia, hanem sokkal több, az Isten Fia. A különböző Messiás-címek nem fejezik ki és nem merítik ki teljesen a Megváltó személyére vonatkozó valóságot. Ezek is az emberi társadalomban közhellyé vált megnevezései, amelyeknek gyakran vallás-politikai felhangjai vannak.
Jézus önmagát Isten Fiának nevezi, és azért jött, hogy megváltsa népét bűneitől, a politikai szándéknak még az árnyékát sem akarta mutatni meghatározásaiban, hiszen könnyen félreértelmezhető lett volna a Rá vonatkozó más fogalom, kifejezés.
Egyértelműen elutasít mindenféle félreérthető, gyanús megnevezést.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom