4. október, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába) taposógödröt vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott.

   Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.

   Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?

   Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”

   Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az Írásokban: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”

                                                     Máté Evangéliuma 21,33-43

   Izajás prófétánál a szőlő, Izrael és Júda példaképe. Isten védőkerítést emelt népe köré (Zsolt 147,20). Isten szövetséget kötött Izraellel, ugyanígy a gazda a béresekkel. A szüret a végső időknek a jelképe. Jézus megérkezése a fizetés, illetve a termés beszolgáltatásának az ideje. Azok a szolgák, akik a termést be kellett volna szolgáltassák a próféták (Zsid 11,36-38; 2Krón 36,15-16; Neh 9,26; Mt 23,31.37; ApCsel 7,52). Ők az örököshöz hasonló sorsban részesültek. A vezetők irigykedve nézték Jézus sikereit a nép körében, támadásukat a rómaiakra hivatkozva kezdték el. A példabeszédbeli fiúval Jézus önmagára hivatkozott. Izajás próféta könyvének 53. fejezete leírja a Fiú sorsát, és Isten ígéreteit foglalja össze (Iz 53, 10).

   A bérlők a fiú, az örökös meggyilkolásával azt gondolták, hogy megszerezhetik az országot, de tévedtek, mert ennek az egyedüli várományosa Isten. Jézus a főpapokkal és az írástudókkal mondatja ki az ítéletet: más munkások szerezik meg a szőlőst, akik idejében beszolgáltatják a gyümölcsöt. A más munkásokkal Jézus a pogányokra és a megtérő zsidókra gondol, a példabeszéd nem azt akarja sugallni, hogy az izraeliektől teljesen elveszik az örökösödési jogot, inkább a szövetség kiterjesztéséről van szó. Az örökös a bűnösök közt kap sírhelyet (Iz 53,9). Még halálában is meggyalázzák. Jézust a városon kívül feszítették keresztre. Az elvetett kő Krisztus, akit a földig aláztak, de pontosan azokat zúzza szét, akik ezt ellene elkövették. Nabukonodozor álmát juttatja eszünkbe, amelyben egy láthatatlan kéz elindít egy követ, amely szétmorzsolja a szobrot. (Dán 2, 34-35)

   Izajás képanyaga azzal bővül, hogy a példabeszéd második fele bérlőkről tárgyal. A szőlőskertet bitorló munkások a nép vezetői, a szinedrium, a főpapok, az írástudók. A termést adományokban, jócselekedetekben, szolgálatban kellett volna beszolgáltatniuk. A bérlők azonban csak a saját hasznukra dolgoztak. „A szőlő megmunkálásáról a nép vezetőinek kellett gondoskodniuk. De ők nem voltak hajlandók elismerni a tulajdonos hatalmi jogát felettük, és rosszul bántak Isten hírvivőivel és prófétáival. Végül még Fiát, Jézus Krisztust is megölték…” Jézus nem mond ítéletet egész Izrael fölött, hanem csak a hűtlen szolgákra vonatkoztatja azt. A mi részünkről a hála és a hit gyümölcseit kell beszolgáltassuk Istennek. Ezzel fejezhetjük ki a Vele való szövetségünk szilárdságát.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…