A hegyi beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el.
Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lukács Evangéliuma 6, 36-38
Jézus egész élete a mennyei Atya irgalmas szeretetéről tanúskodik. Példabeszédeiben gyakran beszél az irgalmasságról, amely Isten legfőbb tulajdonsága. Tanításaiban is gyakran kihangsúlyozza, hogy Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy éljen és megtérjen. Isten gyermekeitől ugyanezt a lelkületet kéri, hiszen a bűn szempontjából mindannyian adósai vagyunk. S ahogyan a hitelezőnek a hitelt kölcsönző személy nem nem hányja a szemére nagylelkűségét, ugyanúgy a megtérő bűnös sem panaszkodik Isten irgalmassága miatt, hanem szívesen fogadja, és megköszöni.
A bőkezűségnek az alapja Isten végtelen szeretete, amelynek semmilyen emberi törekvés, ambíció nem tud határt szabni. Jézus a kölcsönösség elvére hivatkozik, mely szerint a nagylelkűséget bőséggel szokták megjutalmazni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom