> Hirdette az evangéliumot - Imalánc.ro
 
12. január, 2022Igehirdetések Hirdette az evangéliumot bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.

   Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.

    (Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres”.

   De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.

Márk Evangéliuma 1,29-39

A zsinagóga falain kívül is megmutatkozik Jézus gyógyító ereje. A zsinagógai ördögűzés után Jézus külső missziót folytat. A zsinagóga helyszínéről a gyógyítások helye áttevődik Simon és András házába. Sokan felkeresték Jézust. Simon anyósának a teljes gyógyulását jelzi, hogy nem marad tétlen, hanem felszolgál a vendégeknek. Jézus nem engedi a gonosz lelkeknek, hogy felfedjék a titkát, az emberek felismerésének hosszabb folyamata van.

Jézus kitágítja missziós tevékenységét egész Galilea területére. Este félrevonul, hogy az Atyával időzhessen. Missziójának alapja és magja az Atyával létező élő kapcsolata. Az apostolok még nem értették félrevonulásának titkát, ezért felkeresik, hogy menjen vissza a betegekhez. Ők nagy lehetőséget láttak az emberekkel való időzésben.

Gyakran minket is megkísért az állandó tevékenység-kényszer. Peddig pontosan olyan fontossága lenne az elcsendesedésnek, az imában való töltekezésnek. A sok tennivalót később is megtaláljuk, de az Atyával töltött értékes időt nehezen tudjuk bepótolni. A mai embereket gyakran a tevékenység-kényszer hajtja, sokan az állandó munkába menekülnek a csendtől, a magukba szállás lehetőségétől.

Minden fontos tevékenységünk előtt vonuljunk félre, hogy egy teljesebb képet kapjunk arról, amit tennünk kell, és szabadok maradhassunk a munka kényszerétől. Nem azért élünk, hogy állandóan dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy legyen megélhetőségünk.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom