Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék öt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.”

   Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?”

   János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?”

   János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

                                                                                 János Evangéliuma 1,19-28

   Szeretteim! Mindaz, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás, az hazug. Az antikrisztus az, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Mindenki, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem, és aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is.

   Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek a tanítás, amelyet kezdettől fogva hallottatok, akkor ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet (Jézus) ehhez fűzött: az örök élet.

   Ezt azok miatt írtam, akik félrevezetnek titeket. Maradjon meg bennetek a tőle kapott Kenet, (vagyis a Szentlélek), akkor nincs szükségtek más tanítóra, hiszen az ő Kenete megtanít benneteket mindenre, és ez igaz, s nem hazugság. Maradjatok tehát őbenne, amint tanította!

   Gyermekeim! Maradjatok meg most őbenne, hogy amikor majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és ne szégyenüljünk meg az ő eljövetelekor!

                                                                                   Szent János apostol első levele 2,22-28

   János levele elsősorban azokról a keresztényekről szól, akik hitvallást tettek Krisztus mellett, amikor beléptek a közösségbe. Igen erős hangsúlyt kap a közösségen belül a Szentlélek szerepe. Krisztus tanítása valamint a Szentlélek sugallatai egybehangzanak, nincs köztük eltérés. A kenet szerepe, hogy Krisztus népének a teljes jogú tagjaivá avasson bennünket. Másik igazán fontos szerepe, hogy visszaigazolja a szent szerzők hagyományának az eredetiségét.

   A közösségtől elszakadt tagok is igen nagy szeretettel hivatkozta a Szentlélekre, amikor saját hittételeiket tárták a közösség elé. A Lélek azonban nem taníthat mást, mint amit Krisztus elkezdett. Krisztus megjelenése az ítéletkor nem félelemre ad okot, hanem az igazság teljes megismerésére. A keresztények szeretete Istenhez való tartozásuknak a jele, ugyanakkor azok, akik az igazsághoz szabják tetteiket Istentől születtek.

   Maga a Szentlélek kezeskedik arról, hogy az Egyház minden korban csakis a krisztusi tanítást közvetítse, és nem hódoljon be a különböző posztmodern szinkretista befolyásoknak. Olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a relativizmus, a hitetlenség, közömbösség, illetve a kritika nélküli szólásszabadság, amellyel nemcsak az élő találkozások alkalmával kell szembenéznie, hanem a világhálón is. Amikor minden a relativizmus hatása alatt van, akkor a Szentlélek ismét megmutatja azt a krisztusi utat, világosságot, amelyet olyan sokan keresnek, de kevesen találkoznak vele.

   Krisztus ma sem akar tudatlanságban hagyni minket. Bár sokan az Egyházat a butítással vádolják, de nem veszik észre a forma mögötti lényeget. Csakis azok érthetik meg, akik ebben a közösségben élnek és tevékenykednek.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom