,,Nem vagyunk egyedül a világon. Ott van mellettünk mennyei Atyánk nekünk pedig hasónlókká kell válnunk Hozzá.”
– Orbán László, egyetemi lelkész, 1969-2008 –
A rózsafüzér titkok a Világosság rózsafüzér tizedeinek titkai. A szándékok erre az alkalomra a következők:
1. Add, Urunk, hogy a Te terved szerint gondolkodó, társukat őszintén kereső testvéreink megtalálják, akit nekik rendeltél!
2. Fogadd, Urunk, az égiek társaságába elhunyt Orbán László lelkivezetőnket és engedd, hogy közbenjárását kérhessük imáinkban!
3. Adj, Urunk, Nemzetünknek tettrekész fiatalokat, akik Istenbe vetett hittel néznek a jövőbe és vállalják a keresztény értékekre épített családi hivatást!
4. Adj, Urunk, családjainkba egyetértést, szeretetet, mindennapi kenyeret. Add, hogy elkerülhessük a generaciók közötti konfliktusokat és megéljük a Te Békédet!
5. Adj, Urunk, Egyházmegyénknek olyan fiatal lelkületű papokat, akik az Orbán László példáját követik lelki vezetésben és az alázatos határozottságban!
Orbán László 1969. május 11-én született Kolozsváron. Thomas Merton önéletrajzának olvasása után ismerte fel papi hivatását, majd felkereste György Balázs kolozsvári káplánt. Érettségi után barátjával, Csapai Árpáddal együtt jelentkezett a teológiára, tanulmányait csak a katonaság elvégzése után kezdhette el. 1998-ban szentelték pappá, majd Gyimesfelsőlokon volt káplán. 2005-ben helyezték szülővárosába, ahol a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) egyetemi lelkészeként szolgált. 2008. augusztus 9-én hunyt el, amikor ,,életét adta egy diákjáért, akit kimentett a vízből, ő maga azonban belehalt a mentésbe. Diákjai visszaemlékezései szerint: nemcsak szeretetből fakadó halála, hanem embertársaiért mindig ugorni kész lelkülettel beragyogott élete is mutatta, hogy Isten országának építésén fáradozik.
Egész lényével bizonyította, hogy a szeretet mindent legyőz. Nem kötött kompromisszumokat, hogy az élete egyik területére beengedi Istent, a másikra meg nem. Teljesen Istenben maradt, a végsőkig követte az akaratát, és gyümölcsöt hozott: maradandó gyümölcsöt”. – mondta Majnek Antal püspök a budapesti Szent István Bazilika előtti téren 2008 augusztus 20-án Magyország nyilvánossága előtt.
A Kolozsvári Egyetemi Lelkészség tagjai Orbán Lászlót ragyogó arcú, szeretettel teli szívű, Istenben mélyen gyökerező hitű lelkészüknek ismerték meg, aki összetartotta a lelkészséget. Halálhíre mély imára késztette az egyetemistákat és egy szívvel-lélekkel fordult Isten felé, mindenki ott, ahol éppen tartózkodott. Halálával igazi imahálózatot hozott létre, amelyben a fohászok érte, a lelkészségért, barátaiért és rokonaiért szállnak azóta is az égbe.
Idézzünk néhány gondolatot egyetemistáitól, mely lelkészük temetésén hangzott el: Ám nemcsak szeretetből fakadó halála, hanem embertársaiért mindig ugorni kész lelkülettel beragyogott élete is mutatta, hogy Isten országának építésén fáradozik. Kimeríthetetlen humora, fiatalos lendülete által a mi nyelvünkön tudott megszólítani bennünket.
Amikor kellett megdicsért, amikor szükséges volt, megfeddett, de mindig szeretettel volt irányunkban. Teljes önfeláldozással vezette a lelkészséget, terelgetett bennünket az Isten útján a szentté válás felé. Végül ő maga vált szentté, beteljesítve az Úr igéjét: “Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért!” (Jn 15,13) Csintalan gyermekként kezdte, ám fokozatosan kereső emberből a hitben állhatatos Krisztus-követővé vált, mindenben követve Jézust. Ahogyan a Megváltó életét adta értünk, ugyanúgy ő is meghalt, hogy a társunk élhessen. Jézus keresztáldozatával életünk megszentelődött, lelkészünk szeretetáldozata pedig igazi kinccsé változtatta a megmentett életét.
Magunkénak kell éreznünk az áldozatot, hiszen lelkészünk bármelyikünkért kész lett volna az életét adni. Ebből a szeretetből meríthetünk most erőt az újrakezdéshez. Egyetemista barátunk új lehetőséget kapott az Atyától: élettel ajándékozta meg, bebizonyítva végtelen szeretetét és azt, hogy még terve van vele. Viszont lelkészünk életét beteljesedettnek látta a Mennyei Atya.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szerint Orbán László volt egyetemi lelkész életével megérdemelné, hogy oltárra emeljék, mert ő „a szeretet vértanúja, így az egyszerűbb vértanúperrel lehetne boldoggá avatni, amihez nem kell csoda” és aki valamilyen isteni erényért hal meg, vértanú.
Őt ,,mintaképül lehet állítani”, mert ,,minden korban, minden népnek szüksége van eszményképekre.”
Most pedig szólaltassuk meg őt magát, Orbán László egyetemi lelkészt a 2008. június 8.-án az este 7 órás ifjusági szentmisén elhanzott beszédéből vett részletekkel:
Fontos, hogy Jézust fel tudjuk ismerni minden helyzetben, a fájdalomban, mert ezáltal a lényeg mindig meg lesz és az ítéletkor vele fogunk találkozni. Nagyon sokban tőlünk függ, hogy milyen is lesz az ítélet. Jézus a lelkünkre kötötte, hogy ha mi irgalmasok vagyunk, akkor nekünk is fognak majd irgalmazni. De milyen az életünk? Megvan bennünk a jóság, a kedvesség, a szépség és olyan könnyen odaadjuk ezeket az értékeket, olyan könnyen elvesztegetjük. S egy adott pillanatban ott találjuk magunkat, érezzük a kudarcoknak, a bűnöknek a súlyát, úgy érezzük, hogy valamit nagyon eltévesztettünk, elvétettünk. Érezzük sokszor, hogy az életünk beteg, nem tudunk mit kezdeni vele, és ekkor halljuk Jézusnak a szavait: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Értünk jött, akiknek sokszor nem sikerült jónak és irgalmasnak lenni. De van egy olyan emberünk, aki meggyógyít, aki kigyógyít ezekből a kemény sebekből, csak éppen engednünk kell neki. Ez az egész világ az Úristené és mégis van valami, amit Neki adhatunk, az, aminek Isten is örvend, aminek ujjong: az, hogyha egymásnak meg tudunk bocsátani, egymással irgalmasok tudunk lenni. Ezért meg is kell küzdeni, mert nagyon sokszor érezzük, hogy igazságosan haragszunk valakire vagy igazságosan ítéljük el azt az embert. „Irgalmasságot várok és nem áldozatot…” Jézusnak nem a betegség tetszik, nem a beteg állapot, nem a tévedés, nem mindaz, ami rossz döntéseinkből származott… Istennek a mögötte levő ember tetszik, akinek a szíve jó, akiből mindig elő tudja hozni a jóságot, az igazságot. Segítsünk Neki ebben a munkában, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben és fontolgassuk meg döntéseinket, ne legyünk irgalmatlanok, hanem próbáljuk végezni mi is Istennek a munkáját: előcsalogatni az emberekből a jót és a szépet. Ámen!
Ft. Szénégető István – Marosvásárhely