10. október, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom.

   De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.

   Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

                                               Lukács Evangéliuma 11, 5-13

   Jézus szerint az imádság első feltétele a rendíthetetlen bizalom Isten jóságában. A barátját segítő ember példája Isten segítőkészségét akarja kifejezni. Ha egy ilyen kellemetlenkedő embert kiszolgál a barátja, mennyire inkább hallgatja meg Isten gyermekeinek a kérését.

   A példát jobban megértjük, ha arra gondolunk, hogy a legtöbb zarándok éjjel utazott, hogy elkerülje a nappali hőséget. Nem voltak kenyeres boltok, ezért a szükségben az ember barátaihoz kellett forduljon. Az egyszintes házban a gyékényen aludtak, és az ajtóval merőlegesen feküdtek le, ezért nagy gondot jelentett az éjjeli felkelés. Isten nem azért hallgatja meg az embert, mert kellemetlenkedik, hanem azért mert az ember valódi barátja.

   Sokan az Istennel való viszonyukat úgy látták, mint egy kegyúr viszonyát a szolgáival. Az úr jóságától függött a szolgái iránt tanúsított kegy. Ez a kép azonban Isten esetében nem állja meg a helyét. Nem úrként akar viselkedeni, hanem apaként.

   Aki Istenhez, mint atyjához fordul kérésével, azt nem fogja visszautasítani, illetve nem fogja nevetségessé tenni. Ugyanakkor az emberek néha azt gondolták, hogy az imádsággal kedvező módon be tudják folyásolni az Isten akaratát. Azonban ez a felfogás könnyen önkényeskedéshez vezetett. Isten nem menti fel az embert kötelességei és felelőssége alól, hanem inkább erőt ad a folytatásra.

   A példázatban az ember kenyeret kér, Jézus azonban egy másfajta táplálékra akarja felhívni a figyelmünket. Isten Lelkére, amely betölti a lelkünket és még gyümölcsözőbbé, gazdagabbá teszi azt.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…