Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz:
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.
Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lukács Evangéliuma 9, 22-25
Beszédében Jézus egy rabbinikus módszert használ, amikor összeveti az itteni, földi életet, a mennyeivel.
Péter apostol amikor vallomást tett Jézus Messiás voltáról nem teljesen értette, hogy ez a küldetés mit is tartalmaz. Pontosan ezért volt jó, hogy Jézus tisztázza ezt a fontos kérdést: a szenvedés a messiási küldetéssel jár.
Ugyanakkor azt is letisztázza, hogy a Messiás tanítványának lenni nem leányálom, hanem saját keresztjeinknek a vállalásával lesz teljessé. Ezek szerint Jézus követői is hús-vér emberek, akik tudják, hogy milyen az emberi lét, milyen a szenvedés és a kereszt.
Szent Pál saját keresztjének a meghatározásakor egy tövisről beszél, amelyet egész életén keresztül kellett hordozzon. Nem tudjuk egészen pontosan meghatározni, hogy miről beszélt, de neki is vállania kellett saját keresztjét.
Krisztus-követésünk csak akkor lesz teljes, ha felvállaljuk saját életünk keresztjeit, amelyek néha megnehezítik életünket, de Krisztussal hordozva őket számunkra áldássá változhatnak.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda