16. szeptember, 2018Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.”

Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta.

   Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.

                                                                 Márk Evangéliuma 8, 27-35

    Péter felismerése helyes volt, mégsem tükrözte a teljes valóságot, mert Jézus jövendölése után derült ki, hogy másképpen látta a dolgokat. Nem úgy képzelte el Jézus életét, ahogyan az megfelel a valóságnak. Ő az, aki félrehívta Jézust, de ebben nem a másokkal szembeni tapintat vezette, hanem külön akart barátkozni Vele. A beszélgetés egyik tanulsága, hogy mi is állandó kettőségben élünk, van egy jobbik én-ünk, amely Istennek is tetsző, és van egy rosszabbik én-ünk, amely Isten terveinek sem felel meg. Egy indián mondás szerint két farkas lakozik bennünk, és az erősödik meg, amelyet ápolunk és figyelmesen gondozunk magunkban.

   Péter életéből sem hiányzott ez a kettősség. Péter azonban elfogadja a gyengeségeit, mert nem boszankodik Jézus megjegyzése miatt. Tudja, hogy isteni mesterének igaza volt, hiszen sokszor mi sem tudjuk milyen lélek lakik bennünk.

   Nem minden ilyen találkozás végződik jól. Vannak, akik elhagyják az Egyházat, mert azt gondolják, hogy nem értette meg őket, vagy nem úgy fogadta el őket amilyenek valójában. A baj az, hogy a legtöbb esetben nem saját magukat tartják hibásnak, hanem az Egyházat. Nincs meg bennük a péteri alázatosság.

   A másik fontos tanulsága ennek a párbeszédnek, hogy Jézus valóban mindannyiunk barátja, de nem vagyunk Vele egyenrangúak. Ő az élet ura és gyakran Ő határozza meg életünk menetét, és nem úgy történnek az események, ahogyan azokat előzőleg elképzeltük. Péternek meg kellett értenie, hogy Jézus oda vezeti őt, ahová akarja. Ez a hit engedelmessége, amikor életünk teljesen Jézustól függ. Teljesen ráhagyatkozunk, mert tudjuk, hogy biztosabb utat mutat meg számunkra ahhoz képest, amit mi szeretnénk.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…