8. március, 2019Igehirdetések No comments

   Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?”

   Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

                                                                  Máté Evangéliuma 9, 14-15

   Bizonyos esetekben Keresztelő Szent János tanítványai nehezményezték Jézusnak, hogy Ő és tanítványai másképpen viszonyultak a böjti fegyelemhez és bizonyos szokásokhoz, mint a saját Mesterük. Jézus azonban fel akarja nyitni a szemüket arra, hogy ennek a kegyelmi időszaknak a lakoma-jellege fontosabb a gyászt utánzó bánkodásnál. Mi is gyakran hajlamosak vagyunk mások viselkedését saját felfogásunk, megszokott mintáink szerint megítélni. Olyan, mint amikor mindenkit egy kaptafára akarunk ráhúzni. Keresztelő János megnyilvánulásaiban még ószövetség régi felfogásának bizonyos elemeit képviselte. Az örömhír újdonságát azonban kevesen tudták megérteni. Jézus sajátos módon viszonyult a mester és tanítványai közti kapcsolatra.

   Anthony de Mello egyik egypercesében egy olyan embert mutat be, akit egy jelentéktelen ragszakodás teljesen képes megváltoztatni. Egy falusi ember éppen a barlang mellett lovagolt, amikor annak megnyilt a bejárata. Hamar bement és megcsodálta azokat a kincseket, amelyeket magába rejtett. Az ölébe vett annyi kincset, amennyit egy járással hirtelen kivihetett, és az öszvérére pakolta, ti. a barlang csak rövid ideig maradt nyitva. Az embernek eszébe jutott, hogy a barlangba felejtette a botját. Visszafordult, és befutott a barlangba, de az hirtelen lezárult, és magával temette az embert. A falu népe egy darabig várt az öszvér tulajdonosára, de amikor látták, hogy többet nem jön ki, akkor maguk között szétosztották a kincset.

   Jézus nekünk is fel akarja nyitni a szemünket. Gyakran emberi szokások akadályoznak meg minket is abban, hogy örvendeni tudjunk a jelen pillanatnak. Jézus meg akar szólítani, beszélni szeretne velünk, de mi hirtelen másra gondolunk. Nem tudunk megszokásaink hálójából kiszabadulni. Hogyan szoktam másokra figyelni? Észreveszem-e azt, hogy nem körülöttem kell forogjon a világ? Jézushoz nem bizonyos praktikák, szertartások megtartásával jutunk el hamarább. Jobb figyelmesnek lenni, és a pillanat adta lehetőségre összpontosítani. Nem árt, ha spontánok tudunk lenni Jézussal való kapcsolatunkban. Ahogyan Ő sem tett mindent a korabeli elvárások, elképzelések szerint, nekünk sem kell minden emberi szokást elsajátítanunk, főleg ha az nem felel meg Isten rólunk elképzelt tervével.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…