29. szeptember, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben:

    Jézus a következő példabeszédet mondta:

   „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.

   Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.

   Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.«

   »Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.

   Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.«

   »Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.«

   Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.« Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«”

                                            Lukács Evangéliuma 16, 19-31

   Az evangélista a gazdag ember életével szinte közömbösen foglalkozik, még a nevét sem említi, a koldusnak nevet ad és kifejezi iránta a részvétét. A gazdag ember szívtelenül bánik a koldussal, mert nem veszi észre annak a kiszolgáltatott állapotát. Albert Schweitzernek egy megsebesült törszfőnök 500 lombfonatot ígért, ha meggyógyítja, ez azonban elmaradt, mert a törzsfőnöknek többet ért az 500 font gyékény, mint a becsülete.

   A gazdag és Lázár esete két világot mutat be, a gazdagokét, akik dúskálnak és az élvezeteknek élnek, és a szegényeket, a rabszolgákat, akik uraiknak a jóindulatától függnek. A halállal azonban a helyzet megváltozik, a gazdag senkitől sem remélhet segítséget, mert földi élvezeteit hátra kellett hagynia, és a saját rokonainak sem tud segítséget nyújtani. Ennek az a magyarázata, hogy a hit vonalán ők sem foglalkoznak az örök sorsukkal, megelékszenek a földi jólétükkel.

   Isten ebben a példázatban, mint kiegyenlítő, bosszúálló jelenik meg. Az evangélista kissé túloz, amikor ilyen szigorú képet fest róla. Jézus pontosan azért jött el hozzánk, hogy az ilyesfajta adósságokat kiegyenlítse. Inkább a gazdagság veszélyeire akarja felhívni a figyelmünket. A vagyon, vagy bármilyen földi kincs könnyen elrabolhatja az ember lelkének a nyugalmát. A gazdag emberek ritkán alusznak jól. Aki viszont Isten akarata szerint használja fel földi vagyonát, azt nem fenyegeti a kárhozat.

   A történelemben tapasztalható egyenlőtlenségek csak a túlvilágban szűnnek meg. A földi életben mindig kísértést jelenthet a gazdagság, de a szegénység is, hiszen mindkettőből származhat lelki probléma.

   Jézus nem szűntette meg a társadalmi problémákat, hanem inkább arra hívta meg követőit, hogy másképpen viszonyuljanak a földi dolgokhoz. Neki is megvolt a szociális érzékenysége, hiszen gyakran a szegényekkel töltötte ez időt. Itt inkább a lelki szegénységnek és a lelki gazdagságnak az ellentétével van dolgunk. Ugyanakkor a hit titokzatos világával, amely nem a látványosságon és a csodákon alapszik, hanem a lelkiismeret szavában.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom