21. február, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?”

   A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?”

   Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.

   Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik.

   Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol és nem Isten tervei szerint!”

                                                             Márk Evangéliuma 8, 27-33

   Valamilyen módon még a legjobb keresztények is alkudozni szoktak Istennel. Látjuk, hogy életünkben bizonyos dolgok nem úgy alakulnak, mint ahogyan azt előre elképzeltük, és szeretnénk ebbe a tervbe, álomba Istent is belevonni. Talán szeretnénk egy harmónikusabb kapcsolatot, veszekedések, félreértések nélkül. Talán szeretnénk egy sikeresebb életet, áldozatok és nehézségek nélkül. Szerenténk egy boldogabb életet szenvedések és veszélyek nélkül. Jézus pedig azt feleli ezekre a vágyainkra, hogy túlságosan emberi módon gondolkozunk. Nincs feltámadás nagyhét, szenvedés nélkül. Nincs mennyország következetes keresztény élet nélkül. Isten tervében megférnek egymás mellett az ellentétek. Boldog, aki tud sírni saját tévedései miatt, boldog, aki tud örülni, még akkor is, ha már senkije és semmije sem maradt. Jézus életének a paradoxonai, a mi életünk paradoxonaira is választ adhatnak. Lehet, hogy nem mindig megnyugtató a kapott válasz, de úgy jó, ahogyan Isten adta, ahogyan Ő megálmodta.

   Szent Pál gyakran hangoztatta, hogy szeretne minél hamarabb Isten mellé kerülni. Talán neki is elege volt ennek az életnek a paradoxonaiból. Tudta, hogy ebben az életben csak a tükörképét látjuk a lényegnek. Még homályban látunk, de majd akkor színről színre fogjuk látni Őt. Ehhez azonban végig kell járnunk életünk keresztútját. Jézus megtehette volna azt, hogy szenvedés nélkül váltja meg a világot, de mindig Isten akartához alkalmazkodott. Egy percre sem a saját vágyait, elképzeléseit követte. Szebb lett volna egy nyugodt, csendes megváltás, botrányok és keresztrefeszítés nélkül.

   Isten akaratát keresem, vagy saját elképzeléseimet akarom Istenre is kivetíteni? Milyen a hozzáállásom Isten akaratával szemben? Ki az életemnek az irányítója? Lehetséges a megváltás szenvedés, próbatételek nélkül? Hogyan viszonyulok a szenvedés problémájához?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…