8. február, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.

   Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.

   Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

                                                                     Márk Evangélium 6, 30-34

   A tanítványok missziós tapasztalata egy nagyon pozitív hangvételű visszajelzést szült. A tanítványok Jézusnak köszönhetik az elért sikereiket. Az Ő lelki hatalmával felruházva mentek el kettessével és hirdették Isten országának a kezdetét. A kezdeti fellángolás azonban könnyen átcsaphat munkamániává. Jézus gondoskodik apostolainak a lelki higéniájáról, pihenéséről is. Félrehívja őket egy csendes helyre, hogy legyen idejük a történtek belső feldolgozására, felemésztésére. Ma igen kevés időt szánunk a belső csendre, minden zakatol körülöttünk, nem tudunk visszatekinteni az elmúlt napok pozitív, illetve negatív töltetű eseményeire. Pedig nagyon fontos volna a félrevonulás, az események távoli megközelítése. Amikor az események élőben történnek, akkor nehezen tudjuk magunkat utolérni, mert még erősen a történtek hatása alatt vagyunk. Szükségünk van arra, hogy a tett színhelyétől távol, az emberek különböző igényeitől függetlenül ítéljük meg az események ránk vonatkozó hatását. A mai rohanó világban állandóan bombáznak a különöböző természetű hírek, történések. Szükségünk van, hogy ezek hatásától olykor függetlenítsük életünket. Tudjunk a történtek mögött meghúzodó szándékra figyelni, másképpen mindent készen fogadunk el.

   Az apostolok munkájának akkora hatása volt, hogy az emberek tömegesen keresték fel őket, ezért bárkába kellett szálljanak. Létezik-e életemben egy mentő bárka, amely elvisz egy csendesebb helyre? Létezik-e egy olyan sarok, ahol csak egyedül én lehetek a Mesterrel?

   Életünkben szükséges kialakítani egy imasarkot, vagy egy csendes szigetet, ahol figyelni tudunk a Mester tanítására, tanácsaira, másképpen az élet vihara minket is magával ragad, és elsodor a Mestertől.

   Jézus amikor látta, hogy a nagy tömeg még a lelkigyakorlatos helyre is elkísérte Őt, akkor megesett rajta a szíve, mert tudta, hogy az emberek nagy lelki szükséglete vezette Hozzá, nekik is szükségük volt az elcsendesedésre, a meghallagatásra, az elfogadásra.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…