A történelemben mindig voltak olyan események, melyek egy új korszak kezdetét jelentették. Forradalmak és háborúk, békekötések és kiegyezések, földrajzi felfedezések és tudományos felfedezések mind-mind bizonyos értelemben új korszakot nyitottak az emberiség történelmében. Ha visszagondolunk a mi kis országunk utóbbi másfél évtizedére, abban is korszakváltásként éltük meg a köztársaság 1989. évi bejelentését, vagy az idei belépésünket az Európai Unióba.
De az új államforma patetikus és felemelő kikiáltása, az uniós tagság önfeledt pillanata egyaránt eltörpül Gábor angyal bejelentése mellett: Mária – a kegyelemmel teljes menyasszony – a Megváltót fogja a világra szülni. Mária kiválasztásával az emberiség történelmének legjelentősebb korszakváltása kezdődött el. Mária személyében Isten egyedülállóan különleges teremtménye jelent meg a földön: egy bűntelen ember.
IX. Pius pápa ezt így fogalmazta meg, amikor 1854-ben kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját: a boldogságos Szűz Mária már fogantatása első pillanatától a mindenható Isten kivételezése, egyéni kegyelmezése által – Jézus Krisztus érdemeiért – az eredeti bűn minden foltjától mentes maradt.
Szent Bernát apát a XII. században arról szólt, hogy Istennek ilyen bűntelen édesanyát kellett kiválasztania, sőt, ilyet kellett alkotnia, mert csak egy bűntelen szűzhöz illett, hogy világra hozza Isten Fiát. Csak szeplőtelen szűztől születhetett az, aki azért jött, hogy lemossa mindenkinek a bűnét. Csak alázatos édesanyától születhetett az, aki maga is szelíd és alázatos szívű volt. Csak kegyelemmel teljes édesanyától születhetett az, aki maga volt minden kegyelem forrása.
Szűz Mária megjelenését azonban nem meglepetés okozta, mint az 1989. évi rendszerváltást; Mária megjelenését nem is egy szükségszerűség okozta, mint ahogy politikai-gazdasági szükségszerűség hozta meg az uniós tagságunkat; Mária megjelenését a mennyei Atya okozta, aki öröktől fogva kiválasztotta és kegyelmi adományaival bűntelennek meg is őrizte Máriát. Ennek az egyedülálló új korszaknak a kezdeményezője és alakítója maga a Teremtő.
Minden új korszaknak van valamilyen célkitűzése. Az 1848-asés az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak a függetlenség volt a célkitűzése. A Szűz Máriával kezdetét vevő korszakváltásnak is van célkitűzése, ez pedig az életszentség. Nem lehet véletlen, hogy teremtő Istenünk ennek az új világkorszaknak a kezdetén egy bűntelen embert, az életszentség erényeivel tündöklő szüzet és asszonyt állított elénk. És Mária végigkísér bennünket földi zarándokutunkon; erről fényesen tanúskodnak a Mária-kegyhelyek és azok látogatottsága.
Istenünk példaképül állította elénk a szeplőtelenül fogantatott Szűz Máriát, hogy meg ne feledkezzünk a célkitűzésről: az életszentségről. Egy politikai-gazdasági korszakváltást lehet félbehagyni, és ez nem is ritka. De az életszentséget nem lehet félig-meddig megvalósítani, mert az már nem életszentség. Az életszentséget nem lehet középszerű élettel megvalósítani. Az életszentséget csak hősies lélekkel lehet megvalósítani – olyannal, mint Máriáé volt.
Ma különösen igaz, hogy hősies lelkekre van szükség. Ifjúságunkat nagy kísértések és megpróbáltatások ostromolják a tisztaság és a hűség területén. Ebben a „keresztes háborúban” – ahogy Szent Josemaría Escrivá mondja (Út 121) – hősies lelkekre van szükség. Mondhatnánk, új Kapisztrán Szent Jánosokra. Ma Máriára tekintve buzgó imában kérjük az életszentséghez szükséges lelki erőt és bátorságot. Ámen.
Forrás: Magyar Kurír, Verőcei Gábor