9. január, 2019Igehirdetések No comments

   Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.

   Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.

   Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.

                                                 Márk Evangéliuma 6,45-52

   A kenyérszaporítás csodája után Jézus utasítására a tanítványok bárkába szálltak. A Mester, amikor a tanítványait meg akarta kimélni a nagy tömeg közeledésétől, félre hívta őket egy csendes helyre, vagy bárkába szállva elutaztak egy másik vidékre. Jézus nem akart személyi kultuszt teremteni magának. A bárkába szállás egy újabb alkalmat adott Jézusnak, hogy megmutassa igazi arcát. Ez az önkitárulkozás majd a Tábor-hegyen lesz még nyilvánvalóbb. A tanítványok egy viszontagságos időjárásnak kell elébe nézniük, ellenszél fújt. Jézus a negyedik őrváltás, azaz 3 és 6 óra között a tengeren járva közelített feléjük. Az ószövetségben a vízenjárás Jahve tulajdonságaihoz tartozott. Az evangélista Jézus isteni voltát akarja bemutatni.

   Az emberek gyakran kimondatlanul is félnek az ismeretlentől. Az ősi kelta, valamint a vándor népek hagyományaiban szerepelt a gonosz szellemek elűzésének a szertartása. Február havában a rómaiknál a Feralia volt, amikor megemlékeztek a halottakról. A természetvallások nem tudtak magyarázatot adni a túlvilági életre, ezért próbálták különböző praktikákkal befolyásolni a túlvilági szellemeket. Ma a hiedelmekben és a babonaságban lehet nyomon követni ezeket az ősi szertartásokat. A tanítványok félelmükben talán egy halott szellemet véltek felfedezni Jézus alakjában. Félelmük nem volt alaptalan, hiszen még senki sem látott valakit vízen járni. Bultmann és a mítosztalanító irányzat képviselői úgy képzelték el, hogy cölöpket helyzetek el a vízben és azért volt lehetséges Jézusnak ez a csodája. A tanítványok csodálkozása azonban egy valódi természetfeletti jelenségre mutat rá. Mivel többségük halász volt, tudniuk kellett volna a cölöpök létezéséről. Itt azonban eszük ágába se volt erre gondolni. Reakciójuk valódi emberi érzésekről árulkodik. Jézus első szám első személyben szólítja meg őket, amely az ószövetségi teofániáknak a sajátosságát jutatja eszünkbe. Jahve személyes Istenként mutatkozik be Ábrahámnak és Mózesnek. Nem véletlen, hogy Jézus megszólításában kifejezésre jut ez a tény. Nem egyszerűen csak a messiási lakomának a fője, hanem Isten Fia.

   Életünkben is keletkezhetnek nem várt fordulatok, viharok, ismeretlen dolgok, amelyek felforgatják eddigi életkedvünket. Jézus azonban nem hagy ilyenkor sem magunkra, hanem elénk siet és bátorít szavával. A húsvét hajnali és az azt követő találkozásokban ismét megismétlődik ez a személyes megszólítás. A gyenge hitű, ingadozó apostolok bátor tanúságtevő férfiak lettek. Jézus bátorító szavai nélkül nem tudtak volna szembenézni saját félelmeikkel. Olvassuk el újra meg újra Jézus bátorító szavait, és számunkra is felvirrad életünknek a húsvétja.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…