13. szeptember, 2018Igehirdetések No comments

   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:

   „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.

   Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

   Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

   Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

                                                  Lukács Evangélium 6,27-38

   Az evangéliumi tanácsok mellett az ellenségszeretet parancsa új kihívásokat jelentett a Jézus kortársainak és a keresztényeknek. Szent Péter megkérdezte Jézust, hogy hányszor kell megbocsássunk az ellenségeinknek. Jézus válaszából kitűnik, hogy kivétel nélkül mindig készségesen meg kell bocsátani ellenségeinknek. Lukács sajátos szavakkal fejezi ki azokat a gyakorlati gesztusokat, amelyekkel az ellenségeinkhez kell viszonyuljunk: szeretni, jót tenni, áldani, imádkozni. Nem azt kéri, hogy az ellenünk vétkezőknek a barátai legyünk, hanem hogy szívből bocsássunk meg nekik.

   Jézus érvényteleníti a talio törvényét, miszerint a kapott rosszért, bántásért ugyanazzal az éremmel lehetett visszafizetni. Valószínű nem szóról szóra mondta ezeket, de nyilvános működése során olyan különleges szeretettel bánt az ellenségeivel, hogy még az apostoloknak is szöget ütött a fejébe.

   A keresztény Isten kegyelméből képes megbocsátani ellenségeinek. Ehhez azonban naponta fel kell indítsuk lelkünkben a tökéletes bánatot, hogy ne mi legyünk az ellenség megbocsájtásának az elsődleges akadályozói. A Miatyánk imádságunkban naponta Istenhez fordulunk, és kérjük bűneink bocsánatát. Ez azonban attól függ  mennyire vagyunk kászségesek az ellenünk vétkezőknek a megbocsátani. Nagyon egyoldalú volna Isten megbocsátása, ha nem tudnánk megbocsátani másoknak.

   A megbocsátás első lépése, hogy elfogadjuk magunkat és megbocsátunk magunknak. Különben magunknak és másoknak is ártunk azzal, hogy számontartjuk saját, illetve ellenségeink bűneit.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…