23. augusztus, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?”

   Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez:

   Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

                                          Máté Evangéliuma 22,34-40

   A szadduceusok a feltámadásról kérdezték Jézust, a farizeusok a főparancsolatról. A többi evangéliumokban nem térnek ki a farizeus szándékára, csak egy jószándékú kérdezésre gondolnak. Máté sokkal polémikusabb nyelven írja le ezt a részt. A kérdés nemcsak akadémikus, hanem gyakorlati is. A 613 törvényben és előírásban léteznie kellett egy egységesítő elvnek, amely összefoglalja őket, hiszen az előírások rengetegében nagyon nehezen lehetett eligazodni. Jézus nem mond újat a válaszában, hiszen mind a két törvény megtalálható az Ószövetségben. Az újodonság, hogy egy szintre helyezi Isten szeretetének a törvényét az ember szeretetének a törvényével. Így már gyakorlatilag nem egy törvényről van szó, hanem ugyanannak a törvénynek a két árnyalatáról. Embertársunkat is ugyanabban a tiszteletben kell részesítsük, mint Istent. Másképpen fogalmazva embertársunkat is teljes szívből, teljes lélekből és teljes elméből kell szeressük. Ez a gondolat már a hegyi beszédből is kiviláglik, ahol Jézus az embertársunkkal való kiengesztelődést fontosabbnak tartja a kultikus cselekedettel szemben (Mt 5, 23-24).

   A két szövetség nem válik szét, hanem egyik a másiknak a folytatása. A felebaráti törvény a mózesi törvénybe torkollik, nem két törvénynek a magyarázata. Nincs külön mózesi út és krisztusi út az üdvösség elnyerésében.

   János első levele szépen egybekapcsolja a két törvényt: “Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” (1Jn 4, 20)

   Egyszer a mester megkérdezte a tanítványaitól, hogy mikor lesz igazi világosság, azaz mikor lehet az éjszakát a nappaltól megkülönböztetni. Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén vagy ló. – Nem – mondta a mester. – Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa vagy mangófa. – Ez sem jó – mondta a mester. – Hát akkor mi a helyes válasz? – kérdezték a tanítványai. – Ha egy embernek az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne nővéredet. Ha még erre képtelen vagy, mindegy, hogy hol áll a nap, továbbra is éjszaka van. Erre a magyarázat, hogy az emberi értelem bután szétválasztja, amit a szeretet egynek lát. (Anthony De Mello nyomán)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom