10. október, 2018Igehirdetések No comments

   Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:

Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”

                                                     Lukács Evangéliuma 11,1-4

   A hithű izraelita úgy fordul Istenhez, mint bizalmas barátjához. Isten nevének megszentelése nemcsak azt jelenti, hogy nem szabad az Ő nevét fölöslegesen használni, hanem az Isten megnyilvánulását a világban. A Miatyánk első kérése arra is vonatkozik, hogy Isten tegyen meg mindent annak az érdekében, hogy az emberek magasztalhassák a nevét.

   Isten országa az egyenlőség, a testvériség jegyében kellene megvalósuljon a Földön. Isten országa mindig valóság, de folyamat is, ezt nevezi a teológia eszkatológikus feszültségnek. Isten országa nem a világi uralkodáshoz hasonlít, hanem inkább lelkület. Ott jön létre, ahol az emberek testvérként tekintenek és bánnak egymással. Jézus számára az Atya akaratának a teljesítése kenyér. Ilyen értelemben nem csak testi szükséglet, hanem egyben lelki szükséglet is. Bár kérdéses, hogy vajon Isten kell-e megteremtse az ember számára a mindennapi kenyeret? A bűnbeesés óta az ember arcának verejtékével és nehéz munkával szerezi be a mindennapi kenyeret. Isten csak biztosítja az embert a támogatásáról, de nem adja készen meg a kenyeret. A kenyér az emberi munkának is a gyümölcse. Az az ember, aki nem tud hálát adni a kenyérért az nem tudja mennyi munka van a háttérben. A kenyérrel együtt megbecsüljük embertársaink verejtékes munkáját.

   Jézus számunkra eucharisztikus kenyér. Nemcsak jelkép, nemcsak emlék- mondja az egyik eukarisztikus énekünk. Jézus valóságos jelenlétét jelenti. Nem szűnik meg gondoskodni a lelki szegényekről. Minden remélhető jót Tőle várunk. Lelki éhségünket csak Ő tudja igazából csillapítani. Minden más törekvés csak emberi próbálkozás, de nem éri el a várt eredményt.

   Az izraelita ember a bűnt egy olyan állapotnak tekintette, amely felborítja a közjót, az üdvösséggel szemben az önző célokra összpontosítja az ember figyelmét. Pontosan azért van szüksége Istenre, hogy a bűn foltjától megtisztítsa és visszaállítsa korábbi baráti kapcsolatukat. Isten azonban nem tolakodik bele az ember életébe, hanem kivárja, hogy szabadon döntsön mellette.

   Isten mindig megmarad irgalmas Atyának. Csak akkor értjük meg igazából az Ő ingyenes szeretetét, ha megértők vagyunk ellenünk vétkező embertársainkkal szemben. Aki nem tért meg, az még nem tette magáévá Isten tulajdonságait: a megértést, megbocsátást és irgalmat.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…