Szent XXIII. János,  Angelo Giuseppe, tábori lelkész az I. világháborúban, missziós pap,  püspök, aeropoliszi címzetes érsek, apostoli vizitátor, Franciaország apostoli nunciusa, bíboros, velencei pátriárka, római általános megfigyelő, a 261. pápa, az egyház reformere, megújítója, a II. vatikáni zsinat összehívója Olaszországban, Roncalli Sotto il Monte helységben, 1881. november 25-én született. Meghalt Rómában, 1963. június 3-án.

II-Vatikani-Zsinat

   Szegény részesbérlő családból származott, s ezt sohasem felejtette el: élete végén szellemi testamentumában is hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt. A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek. Özönlöttek hozzá a zarándokok, az egyszerű emberek szentjeként vonul be a Panthéonba.

   Bár pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében.

   II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház. Szentté avatása 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban beatifikáló II. János Pál pápával együtt történt.

   XXIII. János pápa Angelo Giuseppe Roncalli néven született Olaszországban, a Bergamo melletti Sotto il Montéban 1881. november 25-én. Bergamóban és Rómában tanult. 1904-ben doktorált, és ugyanebben az évben augusztus 10-én szentelték pappá. Püspöki titkár volt és tanított a bergamói szemináriumban, majd az I. világháborúban tábori lelkészként szolgált. Ezt követően különböző feladatokat látott el Rómában, leginkább a missziók területén.

   1925-ben aeropoliszi címzetes érsekké nevezték ki és püspökké szentelték. Diplomáciai szolgálatát Bulgáriában kezdte, apostoli vizitátorként. Fáradozásai eredményeként 1926-ben fölállították Szófiában az apostoli exarchátust. 1931-től Bulgária, 1934-től Törökország és Görögország apostoli delegátusa lett, székhelye először Isztambulban, majd 1937-től Athénban volt. 1944 decemberében Franciaország apsotoli nunciusává nevezték ki. 1952-től a Szentszék állandó megfigyelője lett az UNESCO-nál.

   1953-ban bíborossá kreálták, és velencei pátriárka lett. 1958. október 28-án pápává választották. 1959. január 25-én a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában kihirdette a II. vatikáni zsinat összehívását. A zsinatot 1962. október 11-én nyitotta meg a világ püspökeinek részvételével.

   A zsinat megnyitásának estéjén dolgozószobája ablakából mondott, legendássá vált beszédében XXIII. János pápa így szólt a Szent Péter téren összegyűltekhez: „Azt mondhatjuk, hogy ma este még a hold is sietett… nézzétek csak, ott fent… hogy megnézze ezt a látványosságot. Amikor hazatértek, otthon találjátok majd a gyermekeket. Simogassátok meg őket, s mondjátok nekik: »Ez a pápa simogatása«.

   XXIII. János 1963. június 3-án halt meg. Utóda VI. Pál lett Szent Péter székében.

   II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án avatta boldoggá. Emléknapját október 11-ére (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) helyezték. Ferenc pápa 2014. április 27-én, az isteni irgalmasság vasárnapján avatta szentté XXIII. Jánost II. János Pál pápával együtt.

   XXIII. János pápa enciklikái: Ad Petri cathedram, Princeps pastorum, Mater et Magistra, Pacem in terris.

   Mindenható, örök Isten, te Szent XXIII. János pápa életében az egész világ előtt felragyogtattad a jó pásztor példáját. Közbenjárására add, hogy az igaz keresztény szeretetet mi is örömmel sugározzuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás: Magyar Kurír