11. július, 2019Igehirdetések Százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

   Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”

                                                           Máté Evangéliuma 19,27-29

   Egyházunk tanítása szerint Isten Krisztusra való tekintettel beszámítja érdemeinket az örök üdvösség elnyerésére. Bár semmivel sem tartozunk Istennek, de mivel bőkezű és végtelenül irgalmas, ezért a legapróbb jócselekedetünket is beszámítja az örök üdvösségünk elnyerésére. Szent Ágoston és a szentírás szerint, aki Jézus nevében egy pohár vizet is ad valakinek, az elnyerheti az üdvösséget. Az üdvösség nem a cselekedeteknek a nagyságától függ, hanem a nagylelkűségünktől, a szívünkből jövő cselekedeteinktől.

   Jézus az elkövetkező korszakra vonatkoztatja az apostolainak szánt jutalmat. Nem a jutalom a legfontosabb, hanem az örök élet. A tanítványoknak is azt a tényt hangsúlyozta ki, hogy a legnagyobb jutalmat nem az apostoli hatalommal járó csodák jelentik, hanem az, hogy a nevük fel van írva a mennyországban. (Lk 10, 20)

   Földi életünk cselekedetei hatással vannak örök sorsunkra. Az üdvösség nem a távoli jövőben fog elkezdődni, hanem itt és most. Jelen életünk kapcsolatban áll azzal, amit örök életnek nevezünk. Pontosan azért olyan fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk saját és mások üdvösségét, hiszen ez a legféltettebb kincsünk. Jézus egyik példabeszédében találóan mondja: “Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?” (Mk 8, 36)

   Viselkedésünkben is gyakran nyomon követhető a jutalom és a büntetés gyakorlata. Gyemrekkorunkban, ha jót tettünk, akkor megjutalmaztak minket, ha rosszat tettünk, akkor megbüntettek minket. Ezzel is próbálták a jóra való készséget fejleszteni bennünk. Isten azonban nem ennyire kicsinyes, hiszen neki Nincs szüksége a mi elismerésünkre, jóságunkra, jócselekedeteinkre.

   Ő csak arra próbál rávezetni minket, hogy hogyan szerezhetjük meg az örök jutalmat. Ennek a megszerzésében, vagy elvesztésében szabadok vagyunk. Minden vállalkozásunknál, tervünknél fontosabb kell legyen az örök üdvösségünk. Ennek a figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel járhat saját üdvösségünk szempontjából.

   Az üdvösség életünk legnagyobb jutalma. Ha a magunk részéről mindent megteszünk, hogy azt elnyerjük, akkor Isten szívesen meg fogja adni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom