17. március, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.

Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit.

   Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.

A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.

                                                                Lukács Evangéliuma 9, 28b-36

    Miután saját szenvedéséről jövendölt az apostoloknak Jézus félrehívja Pétert, Jakabot és Jánost. Még nem sejtik, hogy milyen beavatásban lesz részük. Talán azt gondolták magukban, hogy Jézusnak ismét magányra van szüksége, hiszen tanítói körútján gyakran félrevonult a tömegből. Jézus színeváltozásával megmutatja igazi arcát. Éltünk folyamán csak egy szikrányit látunk meg Isten ragyogásából, de az igazi megismerés csak életünk végén kezdődik el. Szent Pál megsejtett valamit az itteni állapotunkból, ezért írja: “Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre” (1 Kor 13, 12).

   Isten jelenlétéről tanúskodik minden szeretet-élmény, amelyet életünk során megtapasztalunk másoktól. Az Ő gondviseléséről tanúskodik minden váratlanul érkező segítség, amelyet a bajban kapunk. Isten gondviseléséről tanúskodnak életünk múltbeli eseményei, amikor visszatekintünk és megértjük, hogy azok Isten tervéhez tartoztak. Istenről sejtünk meg valamit, amikor megcsodáljuk a természet szépségeit. Az Oltáriszentségben Jézus szerető jelenlétét tapasztaljuk meg.

   A szemtanúk titokban kellett tartsák ezt a megnyilatkozást. Még nem értették meg, hogy mit jelent Jézus szenvedése és feltámadása. Valahogy az apostolokhoz hasonlóan járunk mi is életünk útján, a szép, reményteljes pillanatok felkészítenek bennünket a viharos napokra. Akkor jusson eszünkbe, hogy Isten vigasztalását tapasztaltuk meg a múltban, és hogy Ő sohasem hagy magunkra bennünket.

   Ennek az eseménynek a ma is időszerű üzenete: a látszaton túl van egy másik, igazibb valóság, Isten szerető, gondviselő jelenléte.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…