6. július, 2019Igehirdetések No comments

   Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?”

   Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.

   Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”

                                                     Máté Evangéliuma 9, 14-17

   Izraelben bizonyos meghatározott időszakokban böjtöltek, de a böjtölés nem volt rendszeres gyakorlat. János tanítványai böjtöltek, ezért ütött szöget sokaknak a fejébe, hogy Jézus tanítványai még szombaton is kalászt szednek. Máté a böjtölés szót kicseréli a gyász kifejezésre. Számára a böjtölés a gyásznak, a búskomorságnak a jele. A tanítványokat a násznéphez hasonlítja, akik együtt örvendenek a vőlegénnyel, azaz Krisztussal. A régi és az új közti átmenet mindig nehézségekkel jár. Gondoljunk csak az Egyház múltjára, bizonyos liturgikus szokásokat eltöröltek, de sokan ezt nehezen tudták elfogadni. Jézus újítását mindenki kételkedve fogadta. Nem tartotta be a szombati tisztasági előrírásokat, tisztátalannak minősített emberekkel barátkozott, szombaton gyógyított, Isten fiának nevezte magát. Sokan még a tanítványai közül is kétkedve fogadták ezt az új szemléletmódot. Jézus különbséget tesz a jó és a még jobb, a jó teljessége között. A régi parancsoknak megvolt a rendszerező szerepük, de az újjal más lelkület született meg. Jézus nem vetette el a böjtöt, hanem másképpen értelmezte azt. Szerinte alkalmatlan volt a böjtölés, mert a tanítványoknak nem volt okuk sem a gyászra, sem a szomrúságra.

   Jézus üzenetét örömhírnek szoktuk nevezni. Ezzel a kifejezéssel egy nagyon fontos tulajdonságát is meghatározzuk ennek a hírnek. Nem gyászjelentő, nem híradó, hanem örömhír. Isten nekünk szánt üzenete, amely tudtunkra adja, hogy mindannyian Istenhez tartozunk és a halálunk után haza vár minket. A kánai menyegzőn Jézus a víz átváltoztatásával bemutatja az újszövetség új borát. Ez a bor a régiekhez képest jobb és könnyebben fogyasztható. A jézusi tanítás mindenkinek elérhető, és mindenkihez szól, nincs már semmilyen alapú megkülönböztetés.

   Vasárnap az öröm ünnepe, mert ezen a napon támadt fel a Megváltó, és ezzel nekünk is biztos esélyünk van a feltámadásra. Talán ezért sem mindegy hogyan veszünk részt ezen az ünnepen. Az öröm ünnepén furcsán néznek ki a búskomor, az elcsüggedt hívek. Krisztus azt akarja, hogy mindannyian részsesüljünk a boldogságában. Lehet, hogy a boldogságról alkotott képünkön kellene változtassunk? Mit jelent egyáltalán boldognak lenni? Mitől függ az én boldogságom?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…