14. május, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!”

   Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből.

   Én és az Atya egy vagyunk.”

                                                                                      János Evangéliuma 10, 22 -30

   Jézus jól körülhatárolható különbséget tesz a saját juhai és az idegenek között. Az Ő juhai hallgatnak szavára. Itt egy olyan közösséget jelöl meg, amely nem utasítja el Jézus tanítását, hanem elfogadja azt, bár lehet, hogy még nem teljesen érti annak a tartalmát. Jézus hangneme itt sokkal közvetlenebb a hallgatókkal szemben, mint az előző részekben. Amikor utoljára a Templomban volt, akkor az életére akartak törni. Most azonban újra megjelenik, hogy tanúságot tegyen az Atyával való különleges kapcsolatáról. Ugynakkor megnevezi követőinek is a kis táborát. Bár sok csodát vitt végbe, bizonyos esetekben tartózkodó magatartást vett fel. Nem tesz csodát sem parancsszóra, sem rendelésre, hiszen tudja, hogy nem a csodák fogják megadni a hitetleneknek a hitet.

   A jánosi közösség saját tapasztalatát epítette be Jézus beszédébe, hiszen ők már megtapasztalták az elutasítottságot, a tanítványság kudarcát és az üldöztetéseket. A hitet Istentől kapták, Jézus is az Atyától kapta a juhokat, ezért nem történhet semmi bajuk.

   Mi is Isten nyája vagyunk. Ezt a nyájat ma is Isten őrzi és irányítja. Senki se veszhet el az Atya tudta nélkül. A jó pásztor mindig készen áll, hogy hazavezesse a szétszéledt juhokat.

   Isten mindennapos csodáit nehezen vesszük észre, mert azok a csendben, a rejtekben mennek végbe. Isten még a látszhatát is kerüli annak, hogy valakiket a csodái által hitre kényszerítsen. Nem lehet senkit hitre kényszeríteni, ellenkező esetben a hit elveszítené életképességét, egységét.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…