10. július, 2019Publicisztika No comments

   Már meg sem lepődünk a napi baleseteken, politikai lufikon, amik a médiát elárasztják. Mára csak annak van hírértéke, ami botrányos, pikáns vagy kritizálható. A nyári hetekben mégis valamennyire lenyugodtak az úzvölgyi kedélyek, a Szentatya elment, kezdődnek a fesztiválok, vájbok, tusványosok, electrickesztlös, ántoldos, övékes szórakozások, kiállítások és találkozók, már annyi van belőlük, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Egyházunkban meg ilyenkor előtérbe kerül a papság-téma, hisz mostanában költöznek, akik áthelyezést kaptak, az újonnan felszenteltek meg teljes joggal beállnak munkásnak az Úr szőlőjébe. Így hát közfigyelemre igényt tartó hír már nem is igen van az uborkaszezonban, az emberek nagy része javában nyaral, pihen, vakációzik. S amikor azt hinnénk, hogy semmi új a Nap alatt, egy kis világhálós bóklászásban máris elénk toppan néhány szívderítő történés, amelyek hirtelen kizökkentenek a nyári kánikula okozta aléltságból.

   Elsőnek az a hír fogott meg, miszerint Argentínában egy bíróság döntése alapján a válást kezdeményező férfinak vissza kell fizetnie felesége 27 évnyi házimunkáját[1]. Ki is számították: kb. 165 ezer eró. Na végre. Kezdett észbe kapni a világ, hogy a házimunkát is munka-számba vegye és aszerint értékelje… Itt kezdődne csak igazán a nők, édesanyák, háziasszonyok társadalmi megbecsülése errefelé, még akkor is, ha nincs felsőfokú végzettségük. Mert ez a nő történetesen közgazdász volt, de családjáért felhagyott a munkahellyel, és most 60 évesen, 30 év házasság után kiszolgáltatott helyzetbe taszították…

   No, de a másik hír sem kutya: A KLM légitársaság a minap egy felelős utazásra buzdító reklámjában majdnem így fogalmaz: Kedves utasok, ne röpüljetek annyit…![2] Szennyezzük ám a környezetet azzal is. Sőt: inkább menjetek gyalog, vonattal… Nocsak-nocsak, a globális felemegedéstől a globális környezetfelhevítők is kezdtek megijedni.

   Idén nyártól már nem használhatjuk az eldobható műanyag zacskókat, poharakat, szemétben úsznak városaink, az elektromos autók sem kecsegtetnek boldogabb jövővel, s az elszaporodó medvék miatt már a természetjárás sem biztonságos. És miközben másfélmillióan vonultak a londoni Pride-on, és nő az átlagéletkor, kezdik félteni meg sem születő unokájukat, hátha az nem jut majd tiszta levegőhöz… Milyen ciki lenne, ha az autógyártók is azzal kampányolnának: menjünk gyalog! Nálunkfelé meg pár év alatt háromszor annyi az autó az utakon, mint tavaly volt. Mire azt hinnénk, életszínvonalban (a birtokolt gépkocsik számát tekintve) utolérjük nyugatot, arrra, már a nyugat sem az lesz…ami most. Anyám, nem ilyen lovat akartam…!

   Viszont a harmadik hír a legszimpatikusabb számomra[3]. Egy lengyel szerzetes-kispapról van szó, aki rákos lett, és Ferenc pápa engedélyével a kórházi ágyon pappá szentelték, hogy még ez életben bemutathassa első szentmiséjét és papként adhassa életét Krisztusért. A járóbetegek a kórház folyosóján tolongtak az újmisés áldásért, maga a lengyel köztársasági elnök is térden állva fogadta a 31 éves újmisés pap áldását. Megrendítő és felemelő egyszerre. Ez nemcsak egy aranyos, naiv gyerekkori vágy, hanem az eltökéltség és a Krisztus iránti bizalom netovábbja. Az odaadottság megpecsételése. A beteljesedett élet, a hősiesség szimbóluma.

   Talán nincs közös ezekben a hírekben, s talán ilyesmiket olvasva nem is kapja már fel mindenki a fejét. Sajnos immunisak lettünk a jóra. Vagy arra gyanakszunk, hogy ez is kamu. Mégis, talán elgondolkodtatnak. Azzal is, hogy jó hírek. Hogy a jónak is van precedens-értéke. Hogy az igazság is győz néhanapján. És nem is olyan ritkán, mint amilyen ritkán ezt a híradások lehozzák.

   A legerőteljesebb üzenetük viszont Istenhez vezet. Aki ma is működik, jelez, inspirál. Jelen van, és szól, ha engedjük szóhoz jutni. Megmozgatja az emberek, közösségek, hivatalnokok és politikusok szívét. Ő alapvetően a jóra állította be szívünk-lelkünk iránytűjét. Arra van észak. Jobban mondva Ő, ahol a szívünkre hallgatunk. Ha hagyjuk, hogy átjárjon az ő sugallata, bennünk és körülöttünk is lesz változás. Nem olyan kínosan és erőltetetten, ahogyan a civil szervezetek, a piaci farkastörvények vagy a politikusok csinálják, hanem finomabban: áthatóan és gyökeresen, szelíden és egyértelműen megvalósul az Ő szándéka.

   Számunkra is ez lesz jó. Jobb mint gondolnánk.

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…