7. november, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”

   Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

   Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

                                                                         Lukács Evangéliuma 15, 1-10

   Lukács evangélista egy fejezetben összegyűjtötte az isteni irgalmasság nagy példáit. Ezekben közös vonás az elveszett értékek, személyek megtalálása feletti öröm. Ebben az örömben nemcsak a sorstársak vesznek részt, hanem Isten is. Számára is fontos az emberi lét értelmének a megtalálása, a közösségi létbe való beleilleszkedés. A közösségtől eltávolodott személy elveszíti önmagát és az Istennel, közösséggel való egységét. Ezért minden anyagi, illetve lelki forrást fel kell használni az elveszett ember közösségbe való visszafogadására.

   Jézus a kor helytelen magatartására hívja fel a figyelmet, amely erkölcsi előírásokba burkolózott be, nem látott kifelé az orra hegyétől. A farizeizmus táptalajt adott a szeparatizmusnak és az erkölcsi felsőbbrendűségnek. Ebben a zárt világban lehetetlen volt megtalálni a visszautat a közösséghez, Istenhez. Ezzel szemben Isten lehajló szeretete állandóan keresi, hívogatja a nyájtól elszakadt tagokat. Nem várja meg, hogy az elveszett személy magától szabaduljon ki az eltévelyedések hálójából, hanem utána megy, felkeresi és sebeit gondozza. Ebben a közösségben nincsenek feláldozható tagok, mindeki egyformán fontos és kedves gyermeke Istennek.

   A jó pásztor hasonlata egy ideális lelki vezetőt mutat be, akit nem a számítgató szeretet, az erkölcsi károk statisztikája érdekel, hanem a bűnös személy megmentése.

   Ezekben a példabeszédekben az isteni irgalmasság határtalan szeretetével ismerkedünk meg. Isten nem személyválogató, nem ítélkező bíró, hanem szerető atya. Ennek a képnek a helyes megértéséhez azonban elengedhetetlen egy egészséges apai kép, amelyet csak egy kiegyensúlyozott családban kaphatunk meg.

   Isten a kezdetektől fogva azon munkálkodik, hogy az elesett emberi nem újra visszataláljon a paradicsomi állapothoz. Ennek érdekében a legnagyobb irgalmasságot gyakorolta, elküldte egyetlen Fiát, hogy ami elveszett el ne pusztuljon, hanem megtérjen és boldogan éljen.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…