17. február, 2019Igehirdetések No comments

   Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tiruszi és szidoni tengermellékről.

   Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:

„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”

                                      Lukács Evangéliuma 6,17.20-26

   Hegyi beszédében Jézus olyan embereket nevez boldogoknak, akik különböző szükségekben, hiányokban szenvednek. Az is figyelemreméltó, hogy ezeket a szükségben szenvedő személyeket nem most nevezi boldogoknak, hanem a jövőben látja őket boldogoknak. Itt külön nem tér ki a békesség-szeretőkre, az irgalmasokra és a tisztaszívűekre.

   Három kategóriába tartozó emberekhez szól: az újonnan megválasztott apostolokhoz, a tanítványokhoz és a tömeghez. A boldogságok minden csoportra érvényesek. Nem áltálános elveket sorakoztat fel, hanem arra hívja fel figyelmünket, hogy ezeket mindenki személyesen kell megtalálja.

   Boldogságunk nem másoktól függ. Istenben minden nehézség átváltozik. Fontos, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyeket képesek vagyunk megváltoztatni, a többi bízzuk rá Istenre. Elégedjünk meg azzal, amink van. éljünk a jelenben, a múltat nem tudjuk megváltoztatni, jövőnk még bizonytalan. Valószínű ezek a boldogságok itt a földön nehezen teljesednek be. Egyik járható út, ha elkezdünk kilépni az áldozati bárány képéből. Nem mi vagyunk az áldozatok, hanem a húsvéti bárányunk Jézus. Ő felvítte a keresztre a mi bűneinket is. Szent Pál erre az áldozatra nem negatívan reagál, hanem ünnepi lakomáról beszél.

   André Gide ismert egy olyan fajta örömet, amely túlcsordul önmagán: “Némelykor akkorára nőtt az örömöm, hogy meg akartam osztani valamennyit belőle- valakit megtanítani arra, hogy mit tette bennem olyan élő-elvenné ezt az örömet”. Csendes öröm, amelyet magunknak tartunk meg, derűvel és belső békével tölti el szívünket.

   A másik a kicsorduló öröm, amelyet nem tarthatunk meg magunknak, hanem másokkal is megosztjuk. André Gide nemcsak megosztja másokkal, hanem el is magyarázza azt.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…