26. február, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.

   Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.

   Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”

   Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

                                        Márk Evangéliuma 9, 30-37

   Ma is nagy kísértést jelent az ember számára a hatalomvágy, a mások fölötti bábáskodás. Jézus szenvedésről, keresztről szeretné tanítványait oktatni, ők pedig első helyekről, elsőbbségről álmodoznak. Krisztus követőinek állandó kísértése marad, hogy mások felett lelki hatalmat gyakoroljanak. Ez a fajta becsvágy mindig is idegen volt Krisztus számára, hiszen küldetését mindig szolgálatként értelmezte.

   Krisztus követésének talán egyik legnehezebb tényezője, hogy nem uralkodni hívja a híveit, hanem szolgálni. A rómaiak csak csodálni tudták az akkori keresztények közötti szeretetet. Mennyire hiányzik ma a világban ez a szeretet-kovász, szeretet-megnyilvánulás. Talán ezért is olyan hatástalan ma az örömhír terjesztése, mert hiányzik belőle a krisztusi egyszerűség, alázat.

   Milyen jó volna, ha egymás javát szolgálnánk. Ferenc pápa az Evangelii Gaudium című enciklikájában a teljes életet a mások megismerésében és a mások javának a szolgálatában láttatja meg. Nincs teljes élet, krisztusi közösség, mások szolgálata nélkül.

   A szolgálatra való hajlandóság példaképei a gyermekek, akik önfeledten sietnek társaik megsegítsére, még nem törték meg őket a csalódások és a kihasználásnak az átkos érzete. Szabadon, örömmel és szeretettel cselekszenek, tetteikből hiányzik a kétszínűség, ugyankkor mindig nyitottak az új-ság, újdonság befogadására.

   A világot nem a vakító fényű csillagok viszik előbbre, hanem a szelíd fényű csillagok, amelyek szépen helyezkednek el a galaxisban. Nem kérkednek szépségükkel, hanem szelíd fényükkel a világ szépségének közösségébe illeszkednek bele. Így fényükkel részesei a világ szépségét szolgáló csillag-együttesnek.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…