30. december, 2018Igehirdetések No comments

   Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak, Jeruzsálembe, hogy ott keressék.

   Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.

   Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.

   Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.”

   Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”

   Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani.

   Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.

   Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.

                                                 Lukács Evangéliuma 2, 41-52

   A Szent család testesíti meg a tökéletes családot. Mária engedelmeskedik Isten tervének, József a Szentlélek irányítására hagyatkozik, Jézus pedig mindkettőjüknek engedelmeskedik. A tizenkét éves Jézus lemaradt a zarándokok csoportjától. Nem siet vissza Názáretbe, hanem a Templomban marad. Ott sokan megcsodálják rendkívüli bölcsességét és tudását. Tizenkét éves kortól kötelező volt háromszor egy évben felzarándokolni Jeruzsálembe, az istentisztelet központjába. A Szent Család nem lóg ki a sorból még azon a címen sem, hogy Jézus valóban Isten Fia, Őt nem kötelezhetik az emberi hagyományok.

   Jézus hátul maradásával valami fontosat akart közölni a szüleivel. Neki elsősorban az Atya akaratát kell teljesítenie, nem nagyképűsködik, de komolyan teljesíti a hivatását. Még nem kezdi el nyilvános működését, de egy kis időre felcsillantja azt az isteni bölcsességet, amelyet karácsonykor magával hozott. Nem szenved a rendkívüliség hóbortjában. Ma sok gyermeket elnevelnek azzal, hogy elhitetik velük, hogy mindig győzniük kell. Ez a kényszer később sok gondot okozhat a felcseperedő gyermekeknek. Otthon mindenki csodabogárként kezeli a gyermekét. Kikerülve a családi fészek biztonságából, észreveszik, hogy léteznek náluknál sokkal okosabb és ügyesebb gyermekek is. Jézus elfogadja a gyermekségével járó kötelezettségeit. Nem oktatja ki a szüleit, bár tudása megvolna ahhoz. Engedelmeskedik nekik, még akkor is, ha tudja azt, hogy sokmindent még nem értenek meg abból, amit tesz. Szülei iránti engedelmességével arra oktat minket, hogy mi is engedelmeskedjünk szüleinknek, még akkor is, amikor nem értenek meg bennünket. Az engedelmesség idővel meghozza a megértés kegyelmét. A szülők lassan megértik gyermekük beállítottságát és képességeit, utána pedig mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy tudásban és ismeretben fejlődjék, és megtalálja helyét a társadalomban.

   A Szent Család segítségét kérjük a mai napon, hogy példájával a kölcsönös szeretetre ösztönözzön, és egy minden családra érvényes és kivitelezhető életformára tanítson bennünket. Ma nemcsak az Egyház, de az egész világ legfontosabb sejtje, alapja az egészséges és összetartó keresztény család. Aki a Szent Család értékrendszerére fog építeni, az később nem fog csalódni, mert egy olyan modellt tanul el, amely megtartja és összekovácsolja a keresztény családokat.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…