29. november, 2018Igehirdetések No comments

   Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban, meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek!

A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik.

   Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a Földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.

   Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.

                                                                  Lukács Evangéliuma 21, 20-28

   Az evanglélista kisebb memoárok segítségével hirdeti meg Jézus által Jeruzsálem pusztulását. Kr.e. 170-ben és Kr. e.168-ban IV. Antiochus Epifanész ostromolta meg a Szent Várost. A mózesi könyvek tekercseit kerestette azzal a szándékkal, hogy mind elégetteti őket. Erre a történelmi eseményre épül a Makkabeus család története, akik a fenyegetések és a válogatott kínzások ellenére sem törtek meg.

   A jövendölést azonban egy másik konkrét esemény ihlette, a rómaiak Kr.u. 70-ben leigázták a várost. A szentély elpusztítása, a szabad izraeliták rabszolgasorsba való taszítása, nemcsak a helybélieket, hanem a keresztényeket is megbotránkoztatta. Hiszen mindenki azt gondolta, hogy Izrael Istenének a Templomát senki se tudja lerombolni. Ez a pusztulás adott alkalmat a világ végéről szóló orákulumnak.

   Az evangélista különös figyelmet szentel a szoptatós asszonyoknak, akik ilyen válságos helyzetben nehezebben tudnak helyet változtatni. A próféták Jáhvé haragjának tartották a Szent Város pusztulást, állításuk azonban képtelenség, hiszen Isten nem akarhatja népének a pusztulását, főleg pogány ellenlábasok segítségével.

   A háború nem az igazság, hanem az erősebb oldalán áll. Téves volna ezért, olyan következtetéseket levonni, hogy Isten háborúval büntette meg a bűnösökkel együtt az ártatlanokat is. Egy ilyen istenkép távol áll a keresztény hitvilágtól. Lukács azzal oldja a fel a bosszúállásról szóló leírását, hogy elővételezi a szabadulást. Isten miután a pogányok uralma véget ér, újra kiszabadítja választott népét az oroszlán torkából.

   Az evangélium sajátos történelem-értelmezést tartalmaz, ezért nem szabad téves következtetéseket levonni a szövegekből. Isten nem a keresztényüldözések miatt számolt le a választott néppel, hanem egyszerűen a hatalmasabb hadsereg legyőzte a gyengébbet. A hitet azonban a háború sem tudja megszüntetni. Isten nem csak a szabad nemezetek kiváltsága, hanem jelen van a leigázottak táborában is. Jézus tanításából tudjuk, hogy Isten nem haragvó és nem kárörvendő, hiszen ez ellentmondás lenne az ő végtelen szeretetével szemben. A világ eseményeinek Ő a legjobb értelmezője, hiszen még egy kudarc is lehet az Ő titokzatos terveinek a része.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…