30. október, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt.

   Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?”

   Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak.

   A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: »Uram, nyiss nekünk ajtót!« Erre ő azt feleli nektek: »Nem tudom, honnan vagytok.«

   Akkor ti bizonygatni kezditek: »Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál.« De ő megismétli: »Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők!«

   Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan.

   Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában, íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”

                                                                   Lukács Evangéliuma 13,22-30

   Lukácsnál Jézus a tulajdonképpeni misszionárius, hiszen a haladni ige is róla szól. A kérdező az üdvözültek számáról érdeklődött, ezért kap egy ilyen szigorú választ. Két táborra osztja az embereket, azokra, akik életüket az evangélium szerint alakították és azokra, akik saját elképzeléseik szerint rendezték be életüket. Az evangélium nem elméleti tudást követel, hanem gyakorlatot. Nem egy megvilágosodást szolgáló iskola, hanem életstílus. Nem egy titkos tanításnak a követése, hanem az élet evangéliumának az életbe ágyazása.

   Az üdvözültek sorából kirekesztett személyek elméleti tudással rendelkeztek, de nem tudták tettekre váltani a jézusi tanítást. Az ige figyelmes hallgatói voltak, de nem a cselekvői. A kettő között nagy a különbség. Innen származik az a gondolat, hogy Jézusnak vannak olyan titkos tanítványai is, akikről senki sem tud, de az életstílusuk megegyezik a krisztusi tanítással.

   Első olvasásra szinte leheltelennek tűnik az üdvösség, az evangélium nagy mércét ütött fel. Nincs lehetőség a felmentésre, vagy a megtérésre, véglegesen kizárja a hamis hívőket. Más evangéliumi képekhez viszonyítva elmarasztaló, illetve túlzottan ítélő képet kapunk az üdvösség elnyerésének az esélyeiről.

   Itt inkább a tág lelkiismeret ellen szól, amely mindig reálisan fenyegeti a közösség mindenkori tagjait. Ezért folyamodik a fenyegetés eszközéhez, hogy eltántorítsa a bűnösöket régi életmódjuktól. A befejezés kitágítja az üdvösség címzettjeit, mert a kiválasztottak mellett jelen vannak a pogány nemzetek is. A lakodalom képét alkalmazza, amely az önfeledt ünneplés, a kötetlen társaság, a spontán közösségnek is a jelképe.

   Isten új népe már nem a kiválasztottság alapján gyűl egybe, hanem az általános meghívás alapján. Az evangélium elutasítói egy olyan elavult hagyományba zárkóztak be, amely már nem tudta betölteni az üdvösségre vonatkozó szerepét. Lukácsnak, aki Krisztus szelídségét már megmutatta, nem áll szándékában, hogy bárkit is kizárjon az üdvösségből.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…