13. december, 2018Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról:

Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!

                                             Máté Evangéliuma 11,11-15

   Jézus Keresztelő János különleges küldetését emeli ki. János az ószövetségi prófétáknak a sorait zárja le. Előfutára a Messiásnak. Sürgette a nép és vezetőinek a megtérését. Szerepét nem vitte túlzásba, tudta, hogy hol van az ő helye. Ő a Megváltó hangja, de az Ige erősebb nála, mert megtestesül és megváltást hoz az emberiségnek. Érdekes az a szójáték, amely a vox, hang és a vocatio, hivatás kifejezések közt jön létre. A hivatás egy hívó hangot feltételez. Keresztelő a pusztába kiáltó szónak a hangja, Jézus Isten megtestesült igéjének a hordozója.

   Midenkinek sajátos hivatása van, és akkor érezzük magunkat a saját bőrünkben, amikor mindennapjaink feladatai megfelelnek ennek. Isten mindenkit meghív egy feladatra. Ezt azonban könnyen vissza lehet utasítani.

   Keresztelő Szent János rövid élete alatt teljesítette azt a küldetést, amelyet Istentől kapott. Ilyen szempontból elmondható róla, hogy teljes életet élt. Életünk sikere nem az éveink hosszúságától függ, hanem sajátos hivatásunk telejesítésétől. Csak akkor vagyunk teljesek, ha mindig erre a hívó szóra tudunk figyelni.

   Isten szava mindig teremt. És csak akkor tudunk rekreálódni, újra teremtődni, újra születni, ha kapcsolatba maradunk a teremtő hanggal. Érzéseink nagyon jól tudják jelezni, ha tevékenységünk, viselkedésünk nem felel meg a hivatásunkkal. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor szomatizálódnak, azaz testünk bizonyos területeire telepednek. Ezért a személyiségünk épsége is a hivatásunk felfedezésétől és elfogadásától függ. Amikor dühösek vagyunk, akkor az értelmünk jelzi, hogy valamit nem a hivatásunk szerint végeztünk. És ha vissza tudunk kapcsolni, akkor megértjük, hogy mit kell tegyünk, ahhoz, hogy ne a hivatásunk ellen dolgozzunk.

   Ma hálát adhatok azért, hogy meghívott vagyok. De sokkal fontosabb, hogy ha felfedeztem a hivatásomat, akkor kövessem a hangját. És akkor életem egy elfogadható mederbe kerül, ahol az lehetek, aki vagyok.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…