14. február, 2019Igehirdetések No comments

   Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.

   Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

   Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.

   Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

   Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«”

                                                        Lukács Evangéliuma 10, 1-9

   Mindannyian meghívottak vagyunk. Jézus a tizenkét apostol mellé jónak látta, hogy még hetvenkét tanítványt meghívjon. Ez a szám a misszióra való meghívásnak az egyetemességét jeleképezi. A hivatások napján Varga László kaposvári püspök három dologra hívta fel a papság és szerzetesek figyelmét: kiválasztottság, meghívás, küldetés. A kiválasztottság senkinek sem a saját érdeme, hanem Isten rendíthetetlen szeretetének a jele. Isten nem a szellemi képessége, az egészségi állapota, vagy a társadalmi státusa szerint hív meg valakit, hanem ingyenesen teszi azt. A meghívás elsősorban az életszentségre szól. Ettől sokan félnek, mert meg kell változtassák korábbi látásmódjukat. Aki nem akar szent lenni, az nem akar teljes életet élni. Gyakran a másik akadálya ennek a szabadság féltése. Nem akarjuk magunkat feltétel nélkül átadni Istennek, mert féltjük a “szabadságunkat”. Itt azonban a szabadság fordított logikával működik. A legnagyobb függőség, Isten-függőség a legnagyobb szabadság. A küldetés ezek után bontakozik ki. Hirdetni Isten meghívását, és a hétköznapokban megélni.

   Jézus nem áltatta hamis ígéretekkel az apostolokat sem. Az apostolkodás mindig veszéllyel jár, mert a közhangulat nem tud megnyugodni Isten létezésével. Olyan módon kell a rejtett Krisztust megélni, hogy a környezetünk egyre világosabb képet tudjon kapni a személyes kiválasztottságára és meghívására. A tanúságtétel nélkül nincs igazi apostolkodás. A páros számú missziózás azért fontos, mert a missziósok egymást kölcsönösen tudják támogatni, tanúként tudnak hitükről bizonyosságot adni, valamint a béke közvetítői. Jézus ma is azt szeretné, hogy követésének a szikrája lángra lobbanjon az emberek között. (Mt 12, 49)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…