9. január, 2020Igehirdetések Ne féljetek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.

   Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.

   Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.

                                                            Márk Evangéliuma 6, 45-52

   A kenyérszaporítás csodája után Jézus félrevonult, hogy imádkozzon, csendben legyen. Ez a tény arra mutat rá, hogy Jézus hatalmának az eredete az Atyától van. A tanítványok más úton indultak el. Jézus a hajnali órákban a vízen járva közelíti meg őket. A feszültséget növelte az a tény, hogy éjjel ellenszelük volt. Az ószövetségben Isten sajátos tulajdonsága volt a vízen járás és az áthaladás. Jézus esetében ez a megjelenés isteni mivoltát akarja bemutatni.

   Jézus látta tanítványainak a küzdelmét, ezért melléjük szegődött. Megjelenésekor nem ismerik fel egyből, hanem kísértetnek látják. A tó viszontagságai és Jézus hirtelen megjelenése zavarba ejti őket. Nem tudják eldönteni, hogy melyik a nagyobb baj, az, hogy viharba keveredtek, vagy az, hogy egy kísértet vette üldözésbe őket.

   Életünk nehéz pillanataiban mi is elbizonytalanodunk. Nem tudjuk, hogy saját emberi képességeinkre, vagy mások segítségére hagyatkozzunk. És amikor minden elveszettnek látszik, akkor megjelenik Jézus a maga sajátos stílusában. Úgy érezzük, hogy Ő is nehezíteni akarja helyzetünket.

   A tanítványok nem értették meg a kenyérszaporításkor, hogy mit tett Jézus a néppel, ezért történie kellett egy olyan eseménynek, amely kimozdítja őket komfrotzónájukból, saját elképzeléseikből. Csak a kétségbeesés határán értik meg, hogy életük biztonságban van, mert nem a természeti erők uralkodnak felettük, hanem Jézus kegyelme.

   Az ,,én vagyok” kifejezés a húsvéti eseményeket juttatja eszünkbe, amikor hasonló helyzetben voltak az apostolok. Féltek a nép elöljáróitól, a főpapoktól, ezért elrejtőztek. Életünkben a félelem ugyanilyen bénulást okozhat. Csakis Jézus jelenléte szüntetheti meg lelkünk fagyosságát, a bezártságunkat.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…