A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.

   Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.

   Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”

   „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.”

   Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”

   „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

                                                          János Evangéliuma 6, 22-29

   Tibériás tavának az északi partjáig gyalogszerrel 12-15 km kellett megtenni. Jézus hirtelen megjelenése szöget ütött a tanítványok fejébe. A tömeg Kafarnaumba sietett, mert azt gondolták, hogy ott tartózkodik. A történet dinamikáját a kenyérszaporítás előzménye adja meg. Az emberek nem az égből alászállott kenyeret keresik, hanem a saját kényelmüket. A kenyérszaporítás csodája nagy kísértést rejtett magában. A tömeg at gondolta, hogy ezentúl ingyen kaphat ételt és italt. Ma is azzal etetik meg a tömeget, hogy ingyen konyhát ajálanak fel neki. Mindig jó kampány-fogás volt az ingyen étel és ingyen ital. Nem véletlen, hogy Jézust is egy politikai Messiásnak tekintették, hiszen királlyá akarták koronázni. Ilyen a tömeg, nem gondolkozik, az ingyen dolgokkal nagyon hamar le lehet kötni a figyelmét és az akaratát. A jóllakás élménye elveszi a józan észt. Már nem a hallott örömhírre figyel, hanem a kapott dolgokra. Nagy úr az életünkben a gyomrunk. Sokszor csak egy kevés eledel is elég ahhoz, hogy valakiket a mi oldalunkra csalogassunk.

   Jézus egy másfajta eledelért rajong. Az Atya akaratának a teljesítése számára a legfontosabb eledel. Nincs szüksége sem ételre, sem földi királyságra. Neki elég, ha az Atya kedvében tud járni. Valamikor a keresztények vasárnap együtt étkeztek. Mindenük közös volt, még nem aludt ki a szívükből a vendégszeretet és a vagyonközösség gondolata.

   Az idő múlásával azonban a keresztények elhidegültek egymástól, már nehezen látták meg a koldusban és a szegényben az isteni Megváltót. Szent II. János Pál pápa vezette be azt a gyakorlatot, hogy a pápa együtt étkezik Róma szegényeivel. Ő megértette Jézus tanítását. Nem elég csak beszélni a vendégszereteről, a szegények Egyházáról, hanem fontos a tanítás gyakorlatba ültetése. A kereszténység nem egy tanítóelv, nem egy világnézet, hanem annak a követése, aki az özvegyek és árvák atyja.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…