10. február, 2019Igehirdetések No comments

   Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.

   Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.

   Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

                                                       Lukács Evangéliuma 5, 1-11

   A csodálatos halfogás eseménye előkészítette az apostolok meghívásának a történetét. Két fontos dolgot tudunk meg az apostolokról, féltek, mert nem sikerült a halfogás és méltatlannak tartották magukat arra, hogy Jézus apostolai legyenek. Az ószövetségben olyan kétes múltú vezéreket választ ki magának Isten, akik rendes körülmények körül az emberek előtt sem állták volna meg a helyüket. Ábrahám ravasz ember lévén nem ismerte be a fáraónak, hogy a felségével van együtt. Jákob csalással szerezte meg az elsőszülöttségi jogot. Mózes gyilkos volt, testvére Áron, bálványimádó. Dávid király megölette a legjobb hadvezérét, mert szemet vetett a felségére, Batsebára.

   Ha az apostolokra figyelünk, akkor sok hiányosságot és gyengeséget fedezünk fel a személyes életükben. Péter gyávának bizonyult a próbatétel idején. Testvére, András fentartással fogadta el Jézus szavait. Cinikusan válaszolt, amikor Jézus a kenyérszaporítás előtt megkérdezte tőle, hogy hány kenyerük és haluk van. Zebedeus fiai első helyeket szerettek volna Jézus királyságában. Tamás az utolsó pillanatig kételkedett Jézusban. Jézus mégis meglátta bennük a szentet, azt a képességet, hogy ennél többre is képesek. Kalkauttai Teréz anya egyik hasonlatában a villanyoszlopokon levő vezetékekről beszél. A húzal a keresztényeket jelképezi, Isten kegyelmét pedig az áram. Az áram csak akkor tud szétáradni, ha a húzalok engedelmeskednek és átengedik azt. Így vagyunk mi is, ha beengedjük életünkbe Krisztus világosságát, akkor az szétárad, ha nem akkor sötétség marad bennünk és körülöttünk.

Egy író jött a kolostorba, hogy könyvet írjon a Mesterről.
– Az emberek azt mondják, hogy te zseni vagy. Igaz ez ? – kérdezte.
– Minden bizonnyal – mondta a Mester nem éppen szerényen.
– S mitől lesz valaki zseni?
– A felismerő képességétől.
– Mit ismer fel?
– A lepkét a hernyóban, a sast a tojásban, a szentet az önző emberben.

   Számunkra egyetlen zseni létezik, az Úr Krisztus, aki mindenkiben felismeri azokat a képességeket, amelyek a lélek mélyén szunnyadoznak. Ő segíthet bennünket ezeknek a felfedezésében és kibontakoztatásában. Csak meghalljuk-e hívó, ösztönző szavait?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…