27. november, 2018Igehirdetések No comments

   Abban az időben amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”

   Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?”

   Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: »Én vagyok!« És: »Elérkezett az idő!« Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”

                                                                Lukács Evangéliuma 21, 5-11

   A krisztusi tanítás gyakran olyan emberi elképzeléseket is tartalmaz, amelyeket nem kell szó szerint értelmezni. A szent írók koruk gondolkodásmódját, világszemléletét foglalták bele műveikbe. A világ végéről szóló tanítások gyakran nemzeti katasztrófákról, illetve a természetben drasztikus módon végbemenő változásokról szólnak. A kora kereszténység a jeruzsálemi Templom pusztulását a világ végét beharangozó eseményként értelmezte. Szent Pálnál is gyakran előfordulnak a végső időkről szóló szófordulatok. Sokan már teljesen elhanyagolták polgári kötelességeiket, mert azt gondolták, Krisztus második eljövetele már a küszöbön áll. Ezt a helytelenül értelmezett magaviseletet kellett kijavítani. Attól függetlenül, hogy mikor fog bekövetkezni a világ vége, a keresztény nem hanyagolhatja el mindennapi kötelességeinek a teljesítését. Hiszen a hanyagság nem Krisztustól származik. Sőt Krisztus beszédeiben mindig visszatér az éberség és a virrasztás szükségességére. Pontosan az időpontok és a helyek bizonytalansága miatt nem engedheti meg magának a keresztény, hogy elhanyagolja a feladatait.

   Az apostolok gyakorlatias kérdést tettek fel Jézusnak: szerették volna tudni, hogy mikor fog bekövetkezni a világ vége. A józan ész szintjén természetes volt, hogy érdeklődtek ezekről az eseményekről. Ha a világ vége tényleg küszöbön állna, akkor nem lenne idő a habozásra, a megtérés halogatására. Jézus azonban nem ad egy pontos választ, csak annyit tudnak meg Tőle, hogy Ő sem tudhatja ezeket az információkat. Egy másik fontos kérdés, hogy vajon a Templom pusztulása után hol fogják Istent imádni. Jézus azonban számos alkalommal már kitért erre a kérdésre. Nem a hely, illetve az épület határozza meg a mi istentiszteletünket, hanem a helyes keresztény lelkület. Nem egy épület dönti el istentiszteletünk hatékonyságát, hanem a Bennünk működni akaró Szentlélek.

   A hamis próféták már megjelentek a kora kereszténység idején. Ezért volt szükséges zsinatokat összehívni, hogy olyan határozatokat hozzanak, amelyek a hit egységét hivatottak szolgálni. Krisztus nem a világ végét tartotta a legfontosabbnak, hanem a bűn problémáját, amely valós emberi tragédia. Az embernek szüksége volt a megváltásra, mert önerőből nem tudott volna felkészülni az Úrral való találkozásra. Krisztus ígérete alapján senki sem fog elveszni azok közül, akiket az Atya neki adott. Pontosan ezért nincs okunk a fölösleges rágódásra, hiszen ha Krisztus velünk van, akkor senki és semmilyen különleges esemény nem tud minket elpusztítani.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…