20. november, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját.

Tíz mínát adott nekik, és így szólt: »Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!« Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: »Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!« Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: »Uram, mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.«

   Jött a másik szolga, és így szólt: »Uram, mínád öt mínát hozott.« Ennek azt mondta: »Te öt város kormányzója leszel.«

   Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.«

   Ezt így büntette meg: »A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?« Aztán a körülállókhoz fordult: »Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!« Azok megjegyezték: »Uram, hiszen már van tíz mínája.«

   De ő így válaszolt: »Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!«”

   E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

                                                           Lukács Evangéliuma 19, 11-28

   Sokan Isten országának beiktatását úgy képzelték el, mint egy hirtelen, égből leereszkedő hatalmat, amely felforgatja és megújítja az emberi világot. Az apokaliptikus hagyomány nyomán a népi fantázia a jelen világ gyors és radikális átalakulásában élt. Az újszövetségi könyvekben is jelen van ez a fajta gondolkodásmód: a farizeusoknál, az apostoloknál. Jézus beszélgetőpartnere egy ismeretlen személy, jelen példabeszéde, pedig eloszlatja övéiben a várakozás népi formáját.

   A példázatban szereplő nemes ember első olvasásra pazarlónak és meggondolatlannak látszik. Saját pénzét a szolgáira bízza, nem számolva azzal, hogy ha a politikai harcot elveszíti, akkor könnyen a kölcsönbe adott pénz nélkül maradhat.

   A kölcsönbe, illetve haszonbérbe adott összegek nem nagyok, inkább a felelősség nagyságát akarja kihangsúlyozni. A példabeszéd nyilvánvalóan metafora, ha megfosztjuk ettől a jellegétől, akkor Jézusra alkalamazhatjuk. Jézus Jeruzsálem felé halad, hogy átvegye Istentől az országot. Isten az, aki magához kéreti. Ezen az úton elkísérik a tanítványai, és az ellenfelek sem maradnak el.

   A nemes ember megtehette volna, hogy egyedül fekteti be a pénzét a bankba. Itt nyilvánvaló, hogy a munkatársait be akaraja vonni az ország irányításába, de előbb próbára teszi őket. Ez a példa a hívő evilági kötelességeire emlékeztet, arra kell törekednie, hogy egy jobb, gazdagabb világot hagyjon maga után. Isten egyedül is előbbre tudta volna vinni a teremtés és megváltás művét, de Ő mindkettőt kedvelt munkatársával akarja megvalósítani. Azt szeretné, hogy a munkatársa is részesülne az elért eredményben.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…